Ma este tartja az Orlai Produkciós Iroda John Osborne Dühöngő ifjúság című klasszikusának bemutatóját a Belvárosi Színházban, ám a Deszkavízió szerkesztősége a tegnapi sajtóbemutatón már láthatta a darabot. A felkavaró hatású előadásra már most alig lehet jegyet kapni.
A díszlet végtelenül egyszerű, a szegényes padlásszobát Znamenák István robosztus gerendákkal érzékelteti, a közöttük kifeszített szárítókötelek és a rajtuk logó örökké száradó ruhák legalább olyan reménytelenséget sugároznak, mint a nyitójelenetben a színészek. Cselényi Nóra jelmezei kortalanok, alaktalan kötényruha rejti Kovács Patrícia szépségét, a férfiakon többnyire ing és szövetnadrág, Jimmyn felbukkan egy farmer is. Helena az egyetlen, aki „Dior” kreációban érkezik a színpadra, ám a történet előre haladtával ő is egyszerű fekete otthonkára cseréli az elegánsabb darabokat. Az egész körítésből árad egyfajta szplín.
Alison (Kovács Patrícia) hozzámegy Jimmyhez (Szabó Kimmel Tamás), aki egyetemi diplomája ellenére sem számít jó partinak, hiszen nincs rendezett családi háttere, nem képes egyetlen munkahelyet sem megtartani, és örökké elégedetlen mindennel, legfőképpen a feleségével. Ennek persze gyakran hangot is ad, parázs vitáik során megrázó kegyetlenségű mondatok hangzanak el a férfi szájából. Velük él Cliff (Ötvös András), mindkettőjük jóbarátja, aki törekszik rá, hogy folyamatos bohóckodásával oldja a feszültséget, ez többnyire sikerül is neki. Nem boldogok, de a napok telnek, nem érzik, hogy bármin változtatniuk kellene, egészen addig, amíg ki nem derül, hogy Alison gyermeket vár. Innentől már csak az számít, hogy a szereplők hogyan birkóznak meg a rájuk váró új szerepekkel. John Osborne életrajzi ihletésű történetének (első házasságának eseményeiből merített) alapvetően huszonéves fiatalok a főhősei, ám az ő akkori problémáik ma már a harmincas korosztályt érintik, ők azok, akik nehezen találják a helyüket a társadalmi elvárások között. A jelen viszonyaira aktualizált szöveget Nádasdy Ádám fordította, és Zöldi Gergely dramaturg alkalmazta színpadra.
A darab főszereplője egyértelműen Jimmy, így a legnagyobb tér Szabó Kimmel Tamásnak jut, az ő figurája a legösszetettebb, neki kell óriási érzelmi energiákat mutatni a színpadon. Szeretetteljesen csipkelődik Cliffel, magas lóról, maró gúnnyal beszél Helenával, a feleségével való kapcsolatában pedig megfér egymás mellett az őrült szenvedélytől kezdve a szándékos és brutális szóbeli bántalmazásig bármi. Bizonyos jeleneteknél azt éreztem, hogy ezek az energiák hiányoznak, inkább csak a lendület vitte a csúcspontok felé Jimmyt, mintsem a lelkében dúló háborúk. Kovács Patrícia tökéletesen játssza az érdektelen fiatal nőt, aki mintha kívülállóként asszisztálná végig a saját életét, ezért is volt nagy erejű a zárójelenet, amikor végre megmutathatta, hogy igenis minden egyes szúrás karcolta a lelkét.
Ötvös András kiváló katalizátorként működik a feszült helyzetekben, minden mozdulatából és hangsúlyából árad, hogy mennyire szereti Alisont és Jimmyt, a lány iránti gyengédsége egyenesen megható. Járó Zsuzsa Helenája a fegyelmezett, minden sértést eleganciával kezelő, felsőbbrendűségének teljes tudatában lévő nőből szépen lassan válik dekadens középkorú asszonnyá, a darab egyik legerősebb hatású jelenete, amikor a vasalódeszka mögé áll. Papp Jánosnak kevés szerep jut, de annak segítségével megértjük, hogy milyen szakadék van Alison és Jimmy között, amit a köztük lévő szeretet sem képes áthidalni.
Nehéz darabot állított Znamenák István színpadra, egy percnyi felhőtlen szórakozásra sincs lehetősége a közönségnek, hiába vannak finom poénok elszórva a szövegben. A szereplők közti bonyolult feszültségek rátelepszenek a nézőtérre, minden egyes kegyetlen mondat egyre nagyobb döbbenetet kelt, várjuk, hogy a szereplők még mire képesek egymással szemben. A 100 perc végére senki arcán nem látni mosolyt, mindenki úgy hagyja el a színházat, hogy mélyen belefeledkezik a gondolataiba, értelmez egy-egy mondatot, próbál helyet találni egy-egy jelenetnek. Valószínűleg ez is volt az alkotók célja, hogy bennünk is legalább olyan erős érzelmeket keltsenek, mint amiket a színpadon is láthattunk, sikerült. Nézzétek meg, #menjetekszinhazba.
