Ezt a hallatlanul izgalmas krimit 1966-ban angol szerzője színpadra írta, a Broadway-n volt a premierje, majd egy évre rá Audrey Hepburn főszereplésével elkészült filmváltozata is. Az Orlai Produkciós Iroda a pesti Belvárosi Színházban április 1-jén mutatta be az eredeti színjátékot. A Várj, míg sötét lesz (Wait until Dark) tartalma nem igazán bonyolult: három, a börtönből frissen szabadult gonosztevő szeretné megkaparintani azt a heroinnal töltött babát, amit bűntársuk rábízott egy mit sem sejtő repülőgép-utasra, aki ezt annak rendje-módja szerint hazavitte. A legdurvább erőszaktól, így a gyilkosságtól sem riadnak vissza, csakhogy megszerezzék a milliókat érő babát. A baba azonban nincs meg, elkeveredett valahol a lakásban. Nevetséges indokokkal elküldik otthonról az akaratán kívül drogfutárnak használt férjet, hogy nyugodtan kutathassanak. A nem várt fordulat akkor következik be, amikor a feleség, a látássérült Suzy, váratlanul betoppan. Ő küzd meg az elvetemült gazfickókkal.
A darab egyértelmű főszereplője a világtalan Susy. Kovács Patrícia olyan érzékeny, minden neszre-zörejre fölfigyelő, azokat tökéletesen felismerő fiatalasszonyt jelenít meg, aki teli van naivitással és nyitottsággal. Mindenkit jónak vél, senkiről sem tételezi fel, hogy ártani akar neki. A színésznő nem játssza túl a vaksággal együtt járó mozgásmintákat, úgy építi fel a karaktert, hogy Susy eleinte amolyan akaratos, kissé elkényeztetett, nyafka fehérnép, aki eleinte könnyen bedől a legátlátszóbb hazugságoknak is, így nem nagy kunszt becsapni őt. Azonban nem telik el sok idő, ráébred, valami nem stimmel a lakásban megforduló „úriemberek” mondókájában, kiszúrja az ellentmondásokat, arra is ráébred, felismeréseit titkolnia kell. Azt is ösztönösen érzi, túl kell járnia az eszükön. A művésznő kifogástalan alakítása következtében a tapasztalatlan kislány Suzy fokozatosan változik át éretten gondolkodó nővé, aki ugyan a szemét nem tudja használni, de a belső látása annál élesebb. Szépen, lassan, mindent gondosan, alaposan megtervezve kerekedik felül a banditákon, szorítja sarokba őket, pedig csak a cserfes, tini szomszédlány, Glória segítségére számíthat.
A három gazember közül a „legrendesebb” Mike Tolman, a kisstílű szélhámos, akit a tőle sokkal elvetemültebb csirkefogók rángatnak bele ebbe a zűrös ügybe. Szabó Kimmel Tamás igazán elismerésre méltóan viszi fel a színre a piti bűnöző Mike-ot. Úgy formálja meg ezt az esendő, rossz társaságba keveredett fiatalembert, hogy a nézők egy idő után már nem haragudnak rá, ugyanis beleszeret az ártatlan Suzy-be. Először szép szóval kábítja, mindenféle csali mesével eteti. Amikor megvilágosodik előtte, hogy a kiszolgáltatottnak vélt Suzy átlát rajta, és csak játszik vele, mint macska az egérrel, akkor nem viszi rá a lélek, hogy megüsse, vagy komolyabb fájdalmat okozzon neki. A durva, estetlen, velejéig romlott Carlinót, a másik csibészt Ficzere Béla igen meggyőzően kelti életre. A színész mesteri módon bújik más-más ember bőrébe, a kifinomult hallású Suzy azonban rájön a turpisságra, hogy ugyanazzal a jómadárral áll szemben. A gengsztertrió istentől legelrugaszkodottabb tagja a Nagy Dániel Viktor által kitűnően megszemélyesített Roat. Úgy ábrázolja ezt a senkire és semmire tekintettel nem lévő szörnyeteget, hogy inkább a fizikai, és nem a lélektani elemeket helyezi előtérbe. Neki bizony nincsenek gátlásai, bántalmazza Suzyt, leönti benzinnel, és azzal fenyegeti, hogy felgyújtja. Horváth Virgil remekül hozza Samnek, a nyámnyila férjnek a figuráját, akinek halvány lila sejtelme sincs arról a bűntényről, amibe belecsöppent. Csak ide-oda küldözgetnek a rablók. Az enyveskezű, tipikus bakfis Glória szerepét felváltva játssza Fekete Kepes Hanna, Ács Berta és Medgyessy Lili. Walz Gábor tervezte azt a csupán minimális kényelmet nyújtó szobabelső díszletet, amiben a színművet előadják. Ferencz Zsófia jelmezei pedig visszaadják a hétköznapi átlagpolgár ruhaviseletét.
Novák Eszter rendezi ezt az egyfelvonásos produkciót. A játékidő első negyedében lassan halad előre a cselekmény, ez idő alatt derül ki azonban, ki kicsoda, ki kivel, vagy ellen van. Előtérbe kerül a főhősnő durcás, kissé sértődős jellemvonása, akit ennek ellenére szeretni lehet, és a három mákvirág is kiosztja egymás között a feladatokat. Akkor gyorsulnak fel az események, és kezd izgalmassá válni az előadás, amikor a lakásában sürgölődő férfiak dumájában Suzy felfedezi az első logikai bukfencet, és tudatosul benne, egész másról van szó, mint amiről beszélnek. Az utolsó jelenetekben, főképp a jó és a rossz végső összecsapásakor pedig igazi tenyérizzasztó és körömlerágós krimivé válik, amihez elengedhetetlenül hozzátartozik a Horkay Balázs tervezte koreográfia is. A közönség vastapssal fejezi ki háláját, hogy most is pompásan szórakozott, szívből jövően kacagott, és erre a közel két órára kiszakadt a hétköznapokból, mert elfelejtette minden gondját-baját.
