Euridiké 2009
Először látogat a Kupidó swinger klubba egy nő a férjével. A házasságát szeretné megmenteni, a vágyat újra föllobbantani. Cate szerepét Für Anikónak írta a szerző.
Írtak már neked darabot?
Lemezt már kaptam Hrutka Róberttől és Bereményi Gézától, de tudomásom szerint darabot még nem írt nekem senki. És megmondom őszintén, erről mostanában értesültem. Amikor Tasnádi István fölhívott, csak annyit mondott, hogy nekem szánja, rám gondolt, de hogy ez kifejezetten nekem íródott, ez a napokban esett le. Hirtelen nem is tudtam (tudom) hová tenni ezt az érzést. Boldogságos dolog! Én viszont kizárólag István személye miatt vállaltam el, jóval hamarabb. Mert bármennyire is kényes a téma, tudtam, hogy benne bízhatom.
Nem sűrűn dolgozol társulaton kívüli produkciókban, ez nyilván másféle munkafolyamat, mint amit megszoktál.
Igen, ezt még most is szokom! Egészen különleges időszak a mostani, még nem nagyon dolgoztam ilyen közegben, ilyen munkametódussal. Egy kicsit vadregényes ez a társulaton kívüli lét, a maga lendületével, temperamentumával, az összes pozitívumával, ugyanakkor esetlegességével és kiszámíthatatlanságával. Plusz impulzust és kellemesen bizsergető érzést ad ez az ezekhez képest való állandó kreativitásra való késztetettség.
Nyilván a téma miatt mondod, csak Tasnádi miatt vállaltad el. Mire gondoltál, amikor először a kezedbe került a példány?
Szerintem ez egy kétgyerekes apa morális segélykiáltása, mind a maga, mind a gyerekei jövőjét illetően. Mostanság tűzoltóslagként zúdul ránk a kosz, a mocsok; a rádiók és a televíziók műsorában szinte nagyítóval kell keresni az értékeket, akár morálisan, akár esztétikailag. Nem tudjuk elválasztani a dolgokat egymástól, minden intézményesítve van, minden egy kalap alá esik. Szerepelhet például egyazon kvízműsorban egy politikus, egy sportoló és egy pornószínésznő. Mi, akik ebben a „színházi rezervátumban” dolgozunk, ebből a szempontból kiváltságos helyzetben vagyunk, mert olyan közegben élünk és arra fókuszálhatunk, ami egyezik a saját értékrendszerünkkel. És valami furcsa, áttételes módon eszembe jutott Euridiké története, hiszen a Kupidóban is a szerelem mentésére történik kísérlet, és megjárják a poklot, akarattalanul is.
El tudod képzelni, hogy a szerelem ilyenfajta megmenekítése, megtartása valaki számára lehet járható út?
Én már réges rég nem vagyok kizárólagos, sosem ítélkeztem szívesen senki fölött, sőt, ahogy telnek az évek, pláne nem. Amíg nem egymás húsába vágó a dolog, addig mindenki úgy kísérletezzen a boldogságáért, ahogy tud. Viszont nekem nagyon más a világom, sok mindenben teljesen másképp gondolkodom, más megoldásaim, mentsváraim vannak.
De meg tudod érteni ezt a nőt?
Természetesen. Csak a módszerei tévesek. Hiszen ha az ember nem tudja, hogy hová vigye a félelmeit, szorongásait, kétségeit, a szerelemféltését, akkor nagy az esélye annak, hogy nem az lesz a végkifejlet, mint amire számított.
Mégis van Cate-nek egy fordulópontja. Amikor mégsem kíván élni a lehetőséggel. Ő vitte el a férjét a swinger klubba, aztán mégis ő visszakozik. Miért?
A nőknél a negyvenes éveik környékén eljön egy számvetési időszak. Azt hiszem, mindenkinél. Hogy pontosan mikor, az persze egyénfüggő. Ilyenkor egy nő hirtelen belelát az egész életébe. Cate indítékait úgy tudom elképzelni, hogy mondjuk az alatt a tíz-tizenöt év alatt, amit a férjével együtt töltöttek, ő az anya és a jó feleség szerepében szemet hunyt bizonyos dolgok fölött, amiket a férje elkövetett. És most ebből elege lett, szeretné egy kicsit érzelmileg fölkavarni, féltékennyé tenni, esetleg belevinni olyan játszmákban, amelyek egy kicsit föllobbantják köztük azt, ami hajdan szépnek és igazinak indult. Csak aztán hirtelen élesbe fordul, és mégis szeretné megúszni, szeretné, ha a férje levonná a konklúziót. De akkor már késő.
Pedig jó szándékból csinálta az egészet.
Persze, csak rossz közeget választott. Nagyon meg kell nézni, hogy az ember milyen fegyvert vet be bizonyos harcokban, mert lehet, hogy pont visszafelé sül el. Nem minden esetben szentesítheti a cél az eszközt.
Számodra egészen új kollégákkal dolgozol. Takács Nóra Diánán kívül, akivel egy társulatban játszotok, találkoztál már valamelyikükkel színpadon vagy filmen?
Scherer Péterrel forgattam a Parában, a többiekkel még semmilyen szinten nem találkoztam munka kapcsán. Mindenkinek nagyon örülök! Csákányi Eszternek, Mucsi Zoltánnak, Gazdag Tibornak, Katona Lászlónak, Budai Zsófinak. Ez, hogy hirtelen egy más közegbe kerültem, belőlem is olyan dolgokat hoz elő, amire nem is számítottam. Végül is, minden próbafolyamat egy gyorstalpaló, intenzív önismereti kurzus…. Persze ez nem azt jelenti, hogy a saját társulatomban, az Örkényben mindenkit kívülről tudnék, sőt, mindenkit nagy gyönyörűséggel nézek a takarásból, de most új impulzusokat, és emberileg is új gondolkodásmódokat, értékrendeket kapok. Más vetületekben gondolkodunk, belőlem is más reflexek és reakciók jönnek elő. Jó egy fazékban zubogni velük.
/Rick Zsófi/
