- Jó az, ha végigdolgozza a nyarat?
- Nem dolgozom egészen végig. Csak ezt a kis szerepet játszom az Esőemberben, ebből tíz előadás lesz július közepéig. Aztán a nyáron végig szünetem lesz.
- De itt a Nemzetiben is próbál.
- Elkezdtük Térey János Jeremiás avagy Isten hidege című darabját, de ma befejezzük ezt a néhány hetes próbaidőszakot. Csak októberben lesz a bemutatója, de most előre dolgoztunk, hogy ősszel ne legyen már vele annyi munka.
- Azt mondta, örül ennek a pici szerepnek az Esőemberben. Miért?
- Ha egy színészt elhívnak egy szerepre, és az tetszik neki, elfogadja. Ha nem tetszik, nem fogadja. És ez nekem tetszett.
- Miért?
- A szerep maga tulajdonképpen kicsi, nem is igen lehet róla sokat beszélni. Mindössze két jelenetem van. De ez nem is baj, éppen elég. Viszont jók a kollégák, kedves és tehetséges emberek között játszom: Nagy Ervinnel, Kulka Jánossal. Ha jó a csapat és tehetségesek a színészek, a rendező, akkor abban mindig öröm részt venni, bármekkora szerepet is játszik az ember.
- Látta a filmet?
- Még nagyon régen, de már nem nagyon emlékszem rá. És most nem is néztem újra. Ez nem volt szándékos, így alakult. Inkább önálló darabként kezeljük, hiszen úgysem lehet, és nem is kell a filmhez képest gondolkodnunk. Nekünk az a feladatunk, hogy abból a szövegből, amit Zöldi Gergely lefordított, létrehozzunk egy előadást. Nem érdemes hasonlítgatni. A filmen is jó és tehetséges színészek játszottak, és nálunk is jó és tehetséges színészek dolgoznak.
- Azt mondja, kicsi a szerepe. Viszont szerintem fontos.
- Ő az a pszichiáter, akire rábízták Raymondot még gyerekkorában, amikor kiderült, hogy autista. Ennek az egésznek van egyébként egy megfelelő magyar története is. Karinthy Gábor, Karinthy Frigyes fia hosszú ideig volt intézetben, idegszanatóriumban. A régi, gyerekkori barátja, Benedek István volt a kezelőorvosa. Ő meg is írta ezt az Aranyketrec című könyvében. Nagyon érdekes olvasmány, Benedek István a saját módszereit írja le benne. Egy kicsit regény, egy kicsit orvosi könyv, egy kicsit önéletrajz.
- Ez a pszichiáter, akit játszik, milyen viszonyban van Raymonddal? Az apja gyerekkori barátja, és azért mégiscsak negyven éve felügyeli. Óhatatlan, hogy az orvos-beteg viszonyon kívül ne alakuljon ki valamiféle kötődés.
- Nem, ő semmi más, mint egy jó szakember. A tudása legjavával próbálja gyógyítani, vagy legalábbis szinten tartani Raymondot. A darabban semmi más funkciója nincs, minthogy Raymondot visszatérítse az ő aranykalickájába. Nem az orvoson múlik a végkifejlet, hanem a két másik szereplőn.
- A próbák során csak színészként van jelen, vagy egyéb módon is segíti a produkciót? Értem ez alatt, hogy ha például azt látja, hogy nem jó felé gondolkodnak, szól-e?
- Az ember a saját szerepével foglalkozik, a rendezővel való egyezség alapján. Persze, ha valamivel nem értek egyet, azt megbeszéljük. De én nem szólok bele, mert nem ez a feladatom. Csak színészként veszek részt. Bízom a rendezőben és a partnereimben is. Anger Zsolt nagyon jól rendez, okos fiúnak tűnik, helyénvaló gondolatai és színházi elképzelései vannak.
- Kézdy Györggyel váltva játsszák a szerepet. Szokták nézni egymás próbáját?
- Külön azért egyikünk se megy be, de ha épp mindketten ott vagyunk, miért ne néznénk? Tudomásul vesszük egymás munkáját. Nekünk is könnyebb, mert tudjuk, hogy Anger Zsolt mit szeretne, és neki sem kell kétszer elmondania ugyanazt. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen ugyanúgy játsszuk majd, hiszen két különböző emberről van szó.
/Rick Zsófi/
