Eszenyi Enikő Kossuth-díjas színész, rendező előadóművész „több végén égeti a gyertyát”. Most is csak a Szegedi Szabadtéri Játékokra rendezendő Marica grófnő esti próbája után tudott időt szakítani beszélgetésre.
– Mi az a késztetés, ami ennyi színészi és rendezői feladat mellett még sorozatosan önálló előadóestekre is sarkall valakit?
– Évekkel ezelőtt Mikes Lilla, a Korona Pódium műsoraival szerettette meg velem ezt a műfajt. Így jöttek létre 2-3 évente a Combok csókja, a Ping-Szving, az Ég és nő előadóestjeim, és most a legújabb, A gyönyörben nincs középút Darvas Ferenc zenei közreműködésével. Nekem fontos, hogy a vidéki közönség, amelyik az újságokból általában csak a nem fontos dolgokat tudja meg, és ritkán találkozhat velem, a UPC támogatásával ilyen esteken közvetlen élményekhez juthat rólam. Ezt az estet főleg a kortárs nőnemű költők – Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Nagy Gabriella, Rakovszky Zsuzsa, Forgács Zsuzsa, Tóth Krisztina izgalmas művei alkotják. A cím feLugossy László gyönyörű sora egy dalból, amely a Halálutak és angyalok című filmben hangzott el.
– Elérkezett volna az idő, hogy a nők fellázadva visszavágnak: most már ne a férfiak írják meg, hogy milyenek vagyunk, hanem mi magunk? Ráadásul férfiasan mocskos szabadszájúsággal?
– Visszavágásról nincs szó, egyszerűen a női agy egészen más az önkifejezés dolgában is. A nő is ember, neki is ugyanolyan szókincse van, mint a környező világnak, ők is csak leképezik azt. Nagyon örülök annak, hogy mondhatom ezeket a verseket, mert ma nagyon erős, és sokak által kedvelt ez a női vonal, amely saját korosztálya nyelvén fogalmaz.
– Az az erősen szexuális tendencia, amely a Vagina monológoktól a meztelenre vetkőztetett színészekig ma végigvonul a színházakon nem csupán nézőcsalogató fogás, amire még hajlandók pénzt kiadni? Öntől sem idegenek az érzékcsiklandozó megmutatkozások…
– Amikor Csehov Ranyevszkaja szerepét játszom, arra is kíváncsi a néző, pedig ott csak lelki lemezítelenedésről van szó. A világ változott. Régen nem volt női boksz, nők nem vezettek repülőt, pedig a nők sok mindenre képesek. A nők a maguk szemszögéből fogalmaznak meg gondolatokat, szexuálisakat is, de ugyanígy megjelennek itt más női érzetek is: féltékenység, szerelem, elhagyatottság, drogfüggőség, még gyilkosság is. Az egyes írások nem rólam szólnak, de művészként átengedem magamon mindet. Lehet, hogy ez egyeseknek szokatlan, én nem tartok közvélemény-kutatást a műsorok után, de a különféle korosztályoktól, férfiaktól és nőktől egyaránt érződő siker mégis azt mutatja, hogy tetszik a nézőknek, átérzik, igénylik. Másfél-két órát tart az est, benne sok improvizációval, „interaktívan”, úgy hogy inzultálni is fogom a nézőket.
– Mennyire ismerős a Dunakanyarban?
– Nem ez az első meghívásom Szentendrére, egyébként ismerősökhöz többször kijárunk. Menedzseremnek, Orlai Tibornak Tahiban van háza, és más barátok is laknak errefelé.
– Mit hoz Önnek a közeljövő?
– Július 27-én a Marica grófnő szegedi bemutatója, nem éppen szokványos előadás lesz. Rövidesen kiutazunk Karlovy Varyba, ahol a párom, Kamondy Zoltán Dolina c. filmjét mutatják be. A Sziget Fesztiválon is előadom az estemet, ősszel a Vígszínházban rendezek egy Figaró házasságát, és szerepelek Wedekind Lulu c. darabjában. Közben filmet forgatni is fogok, úgy hogy nem túlzott, mikor azt mondta, hogy két végén égetem a gyertyát…
-muzsay-
