Ha remekműre nem is, de újabb kitűnő szórakoztató darabra talált az Orlai Produkciós Iroda Joe DiPietro: A folyón túl Itália (Over the River and Throuth the Woods) című amerikai–olasz témájú komédiájának bemutatásával, amelyre Benedek Miklós, Cseh Judit, Szabó Kimmel Tamás, Lázár Kati, Lukáts Andor, Szabó Éva neve is bizonyára bevonzza majd a nagyérdeműt. Az előadást Znamenák István rendezte.
Joe DiPietro.A New Jersey-i születésű, 53 esztendős Joe DiPietro (képünkön) amerikai színműíró, szerző neve nálunk még meglehetősen ismeretlen, ettől függetlenül szülőhazájában már jegyzett író. Tony-díjas musicalje, a Memphis tette őt igazán azzá, amit a Bon Joviból ismert David Bryan társaságában írt 2009-ben, és amit három év alatt 1165 alkalommal játszottak el. Az Over the River and Throuth the Woods című darabja 1998-ban született és két év alatt több mint 800 Off-Broadway előadást ért meg. Több más sikeres produkció is fűződik a nevéhez, mint a The Thing About Men, amely egy német filmkomédia musical-adaptációja, valamint Arthur Schnitzler Körtánc művének adaptációja Fucking Men címmel.
Az amerikás olaszok között játszódó darab elsősorban nemzedéki, másodsorban kulturális különbözőségeinkről szól, melyekkel így-úgy, de mindenki együtt él. Aida és Frank (Lázár Kati és Lukáts Andor), valamint Emma és Nunzio (Szabó Éva és Benedek Miklós) két, Olaszországból az Egyesült Államokba elszármazott idős házaspár, aki elsősorban a hazulról hozott „első a család” szellemében hétről hétre összejön egy nagy ebédre, és hogy a közös unokát, Nicket (Szabó Kimmel Tamás), aki még nem szökött el az öregektől, agyonszeretgesse. A szülők ugyanis már elmenekültek, de Nick még kicsit családfüggő, mai fiatal: kijár nagyszüleihez New Yorkból. Ilyenkor aztán Aida nagyi jobbnál jobb olasz tésztákat főz, és ellentmondást nem tűrően harsogva tukmál mindenkit örökös evésre. Emma nagyi mindenért és mindenkiért misét akar mondatni, és mindenáron feleséget akar szerezni az unokájának, mintha még mindig az Óhazában élne. Az autóvezetési bakijait letagadó papucsférj Frank és a betegségét eltagadó Nunzio pedig sűrű borospohár-emelgetések és családi közhelyek között örül annak, ami még megmaradt neki, hogy az unoka sorsát a maga szája íze szerint minél jobban elegyengesse. Azt észre sem veszik, hogy ezt az unoka nem feltétlenül várja el, vagy kívánja ugyanígy – pontosabban a család szelíd tukmálással és erőszakkal szerel le minden más elképzelést. Másrészt, mivel a fiatalember még nőtlen, „kommendálnak” neki egy ír-amerikai szinglit, Caitlint (Cseh Judit), akit viszont az ebédnél – lévén vegetáriánus –, a szinte zöldség finomságúnak mondott húsos tészta elfogyasztására próbálnak ráerőltetni. Csakhogy Nick egy új állás reményében az ország másik részébe kíván átköltözni, és a leányzóval sem minden alakul úgy, ahogy az öregek eltervezték. Akkor most mi lesz, kinek az álmai törnek szét? A folyón túl nem a valóságos Itália, csupán inkább annak emléknyoma üzen, kísért itt, Amerikában, ahol viszont az amcsi nagyi várja az unokát tökös pitével.
Nem országrengető tragédia, de azért mindig van abban egy kis szomorúság, ha a dolgok másságával meg kell alkudni, valamit fel kell adni magunkból. Ezen a darabon is átfut egy-egy kis árnyék, de a lényeg a harsány, olaszos derű, amely nem nélkülözi az öngúnyt sem, mert ők egy ilyen náció. (Pl. amitől „szent borzalommal” kell emlegetni, ha egy olasz kínai étterembe tér be enni.). A szeretettel teli kinevettetés közben pedig folyik a fecsegés és zsörtölődés mindenről, de leginkább a családról és a régi erkölcsökről. De ettől még a család szerepe nemzedékenként és kultúrkörönként változóban, átalakulóban van.
Vannak darabok, melyek önmagukban kevés lenyomatot hagynak maguk után a nézőben, viszont remek szerepeket kínálnak a jó színészeknek. Ez is tipikusan „szerepdarab”, amelyben mindenkinek megvannak a maga lehetőségei, hogy rájátsszék a sikerre. A színészek láthatóan jól érzik magukat, élvezik szólóikat és az együttjátszás lehetőségét, és így építik fel egyéni és közös jellemvonásaikat, a rendező Znamenák István pedig csak annyira irányít, amennyire feltétlenül szükséges. A négy öreg karaktere egyénített és árnyalt, esendő és emberi. Szabó Kimmel Tamás szerepe szerint kiválóan ellenpontozza, egészíti ki az ő jelenlétüket a maga amerikás másságával, mégis a családhoz tartozásával adja alájuk folyamatosan a lovat. Cseh Juditnak picit hálátlanabb feladat jutott, mert ő kívülálló, s bár igyekszik alkalmazkodni, saját magát ő sem tagadhatja meg. Így, lényegében mind a hat szereplő tetszett, megérdemli a sikert.
Szabó Kimmel Tamás, Lázár Kati.Zöldi Gergely nagyon jól pergő, mégis érthető nyelven beszélteti ebben a hangzavarban is hőseinket, akiknek környezetét Znamenák István és Szalai József realista díszletében, meg Cselényi Nóra stílusos jelmezeiben főleg a jól összeszedett olasz slágerek egészítik ki.A szeretet egyfelől létszükséglet, másfelől nyomasztó teherré is tud válni. Ezen a problematikán nevetve telik el ez a színházi este.
A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre. A darabot ez évben még november 5-én, 16-án, december 9-én, 11-én, 27-én és jövő január 1-jén láthatják a Belvárosi Színházban, megtekintését szeretettel ajánlom nagyszülőknek és felnőtt unokáknak egyaránt.