Néhány éve végigsöpört az országon a Czukor Show című előadás, mely Füst Milán Boldogtalanok című drámájának alaptörténetét helyezi egy kibeszélőshow stúdiójába. A szombathelyi előadás most Budapestre költözik az Orlai Produkciós Iroda jóvoltából, március elejétől a Belvárosi Színházban látható. Az eredeti szereposztás némiképp módosul: a legfontosabb változás, hogy Czukor Balázs szerepébe Hujber Ferenc ugrik be.
- Hogyan keveredtél a produkcióba?
- A rendezővel, Dömével, Dömötör Tamással mindketten szombathelyiek vagyunk, egy iskolába jártunk, nagyon rég ismerjük egymást. Néhány évvel ezelőtt Széles László megrendezte Szombathelyen Egressy Zoltán darabját, a Sóska sültkrumplit, amiben Döme játszotta a Bíró szerepét. Aztán, amikor Döme úgy döntött, hogy filmet rendez a darabból, kellett valaki az ő helyére, és én jutottam eszükbe. Elvállaltam, bemutattuk, sokat játszottuk, és elkészült a film is – amit sajnos nem válogattak be a Filmszemle programjába. Akkoriban láttam a Czukor Show-t is Szombathelyen, nagyon tetszett. Aztán másfelé kanyarodott mindkettőnk élete. De egy pár hónappal ezelőtt fölhívott Orlai Tibor, hogy újra bemutatják a Czukor Show-t, ezúttal Budapesten. Viszont Czukor Balázs nem ér rá, mert máshol próbál, és fölmerült a nevem, hogy játsszam el én. Boldogan mondtam igent.
- Czukor Balázsra lett kitalálva az előadás. Mennyire lesz szabad kezed?
- Semmiképp sem szeretném őt másolni, hiszen az nem én volnék. De erre lesz is lehetőségem, mert eléggé improvizatív az előadás. Persze van egy séma, egy szöveg, amit le kell játszani, de két ember irányítja az egészet, az egyik Döme, aki a vezérlőből adja az utasításokat, a másik pedig én, aki ezek alapján hajszolja az embereket a legvégsőkig. Pont, mint a tévében.
- Akkor Dömével elég egy nyelvet kell beszéljetek.
- Azzal nincs gond. Évtizedek óta ismerjük egymást. Egyívásúak vagyunk.
- Próbáltok már?
- Még nem. De végül is, ez kész van, ez egy beugrás, meg kell oldani néhány próbával. És majdnem mindenkivel dolgoztam már a csapatból. Persze Dömével próbálunk majd külön, hogy mire a többiek is jönnek, én már pontosan tudjam a dolgom.
- Ez egy többszörösen díjazott, szinte kult-előadás. Nincs benned félsz?
- Mi bajom lehet? Legfeljebb megbukom. Mindenki tudja, hogy ez egy jó és működő előadás, ez már mint produkció nem bukhat meg. De nem szoktam ilyenektől félni. Félhettem volna bármikor, hiszen gyakorlatilag hat évig nem álltam színpadon, amikor két éve megkaptam az első szerepem a Karinthy Színházban, miután visszajöttem. Félhettem volna a Madách Színházban is a Spamalotban, hiszen nincs olyan hangom, mint a musicalénekeseknek, itt pedig nagyon nehéz énekes szerepem van. De ha attól rettegtem volna, hogy megbukom, akkor az meg is történik.
- Na jó, de itt az előadás nagy része rajtad múlik, szereped szerint te irányítod a dolgokat.
- Nem szeretem a tévében azokat a show-műsorokat, ahol a műsorvezető személyisége rátelepszik az egész műsorra. Ez egy érzékeny műfaj, tudni kell egyensúlyt tartani. Nekem az tetszett a legjobban, amikor láttam az előadást, hogy Czukor Balázs nagyon sokszor háttérbe tudott húzódni. Nem uralta el a produkciót, hanem úgy viselkedett, mint a jó porondmester… A cirkuszban is mindenki a tigriseket figyeli, de a porondmester kezében van az ostor. Itt a dráma akkor születik meg, ha a történet nem rólam szól, hanem róluk. Abból kell szituációkat teremtenem, hogy mi történik a színpadon, nekem rájuk kell reagálnom, nekik viszont belőlem kell építkezniük. Oda-vissza játék. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy tényleg nem félek. Rettegek, de ez inspirál. Ilyenkor mindig nagyon magasat tudok ugrani. Amikor elkezdtem műsort vezetni, akkor addig játszottam azt, hogy én vagyok Hujber Ferenc színész, aki épp műsorvezetőt alakít, amíg nem lettem magabiztos. Könnyebbség, ha valakit játszhatok. Most sem a saját személyiségemet viszem ki a színpadra, hanem valakiét, aki épp ezt a műsort vezeti.
