Színházban ritkán nevet mindenki egyszerre. De talán majd most... a Pelsőczy Réka által rendezett Római vakáción. Az azonos című filmben alakított Audrey Hepburn először főszerepet, filmbéli partnere Gregory Peck volt.
Természetesen Audrey Hepburn arcát nehéz helyettesíteni, de Pelsőczy Réka megtalálta az arc „magyar hangját” Tenki Réka színésznőben. Tenki Réka az egyik legbájosabb és egyben legkarakteresebb fiatal magyar színésznő. Játékában megjeleníti a naivságot, a méltóságot ugyanúgy, mint Hepburn is tette Anna hercegnő szerepében. Fekete Ernő játssza a vakmerő, kalandor amerikai újságírót, Joe Bradley-t, akinek egy éjszaka szinte szó szerint ölébe pottyan az udvartartásától elszökő Anna hercegnő. Bár először nem ismeri fel és Anna hercegnő is törekszik inkognitójának megőrzésére, Bradley eltölt vele egy napot, amely alapján címlapsztorit akar írni (ebből szeretné elindítani zeneszerzői karrierjét). Teszi ezt úgy, hogy eközben a hercegnő udvarhölgye – Hernádi Judit alakításában – empátiával bár, de üldözi.
Csodálatos napot töltenek együtt, egy szabad szerelem reménye is kibontakozik, de végül győz a hercegnőben a kötelességtudat és visszamegy az udvarba. Nincs happy end, talán ezért is hiteles a történet, viszont a kisebb csodák és az emberi egyenesség élvezhetővé és tanulságossá is teszik a történetet. A rendezőnő egy további csavart visz a történetbe: a kerettörténetet. Egy filmstúdióban vagyunk, ahol a kezdő színésznő és a befutott, jóképű színész játszanak együtt, a rendező és egy másik, idősebb szereplőnő pedig meghitt viszonyban élnek.
Az előadás elején nem is pontosan érthető, hogy mi történik. Hiszen szinte mindenki tudja, hogy mi az alaptörténet, de a kettős játék kicsit zavart okoz. Ennek a bonyodalomnak is köszönhetően később egy nagyon finom irónia bontakozik ki a cselekmény és az alkotók között. Kétszeresen is fikciós helyzetbe kerül mindenki, hiszen a film elkészítésének folyamatát is megörökítik. A szereplők kihasználnak minden helyzetkomikumi lehetőséget, de elkerülik az aktualizálásban rejlő könnyű poénok csábítását (pedig mennyire adná magát akár a Facebook), minden szó és mozdulat hajszálpontosan a helyén van. A híres motorozós kép kedvéért a szőke főszereplő fekete rövid parókát ölt, amely Audrey Hepburnt idézi. Fekete Ernővel ők alkotják az igazi álompárt. A színész elhiteti az elején a pragmatikus szívtipró karakterét, majd később játszi könnyebbséggel bebizonyítja magáról az ellenkezőjét: a hőst, aki nem akar mindenáron belegázolni mások magánéletébe, csak azért, hogy saját álmait megvalósítsa.
Az előadás finom humorát Hernádi Judit jelenléte is kiemeli. A színésznő hozza szokásos, tőle bármikor elvárható formáját: hanglejtése, mozdulatai, arcjátéka mind-mind „hernádis” és szórakoztató. De megmutatja még mindig hódító nőiességét is. A fiatal Nagy Dániel Viktor viszont az előadás felfedezettje. Kis búvárkodás után kiderül róla, hogy a színészi lélekről írta szakdolgozatát a már sok kőszínházi és alternatív előadásban is felbukkanó színész. A Római vakációban az összes mellékszerepet ő játssza, könnyedén. Figyelemre méltóak gyors váltásai, a koncentráció, ahogy egyik szerepből a másikba bújik úgy, hogy mindegyiket külön megformálja.
Az előadás különlegessége, hogy megtartották a betétdalokat: a szereplők gyakran táncra perdülnek és dalra fakadnak. Bár ezt az ironikus kontextus kicsit elidegeníti magától, így kilógnak a sorból, de a dalok előadása és a színészek teljesítménye mindenképpen csodálatra méltó. Bármelyik sötét, esős, netalán havas estét feldobja.
