Az Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE és az Átrium Film-Színház együttműködésében jött létre a Minden ötödik órában című, dokumentumokra épülő, családon belüli erőszakkal foglalkozó előadás, melyet Fullajtár Andrea, Rába Roland, Vati Tamás, Mórocz Adrienn, Samantha Kettle és Valencia James játszanak Bozsik Yvette rendezésében.
„Ez olyan intenzív másfél óra volt, hogy még egy pisszenést vagy köhintést sem lehetett hallani. Itt nem voltak a jelenetek között tapsok és nevetések, csak a súlyos és őszinte valóság. A magyar családok valóságai.” (Dakos Edit: Minden ötödik órában - Elle) "Aki családi erőszakról akar mesélni, mindig határmezsgyén táncol. A majdnem tabu téma erős fedésben van a társadalom minden szegmensében, mert a bűneinkkel és szégyenünkkel nem szeretünk szembesülni." (journality.hu) „A nők 23%-a él át fizikai erőszakot a partnerétől, és csak átlagosan 35 verés után fordulnak segítségért. A megölt nők 51%-át a partnere ölte meg.” (Naderi Szima: Ajánló - Minden ötödik órában - Minők) „Sok nő nagyon sokáig nem tudja magáról, hogy ő bántalmazott, sőt hibásnak érzi magát. Vagy azt érzi, valóban nem főzött jó vacsorát tegnap, valóban nem tudta jól ellátni a gyereket. Sok év alatt alakul ki a bántalmazott–bántalmazó viszony. A gyerekekkel ugyanez a helyzet. Azonosulnak a szülői érvekkel. Hiába veri apja-anyja évek óta, azt fogja mondani, megérdemlem. Rendkívül hosszú folyamat, amíg egy áldozatból sikerül magára eszmélő embert csinálni, aki megpróbálja megállítani ezt a folyamatot, vagy legalább felismeri, hogy agresszió áldozata.” (Minden ötödik órában – Interjú Fullajtár Andreával a La Femme oldalán).
KIK?
„Az Európai Unió színházi szövetségének tavaly májusban volt egy programja Svédországban, a Mitos21, amelyben hét tagország színészei hoztak létre előadást a témában. Éléonore Mercier Összeverve című könyvéből dolgoztunk: minden színésznek volt tíz perce az anyanyelvén. Az elkészült előadásnak ott nagy sikere volt. Miután hazajöttem, Orlai Tibor megkeresett, hogy szeretne egy magyar produkciót is erről az ügyről, lévén ez nálunk ugyancsak aktuális társadalmi probléma. Ahogy Éléonore Mercier írása francia segélyhívások első mondataira épül, Tibor azt szerette volna, hogy magyar dokumentumok is legyenek benne. Így indultunk el: az előadás szövegét Szabó-Székely Ármin dramaturg állította össze a NANE segítségével." (Lehetőség a párbeszédre - Proics Lilla interjúja Fullajtár Andreával - Revizor Online)
„Bozsik rendezői pályájából ez a megbízás egyébként egyenesen következik. Tánc- és színházi darabjaiban is következetesen foglalkozik a párkapcsolatok időnként erőszakos természetével és a Lány, kertben című önéletrajzi ihletésű művében életének erőszakos és kevésbé erőszakos férfi figuráit mutatja be a balettmestertől az alkotótárson át a rokonokig. Érzékenysége és női elkötelezettsége a domesztikált erőszakkal kapcsolatosan kétségbevonhatatlan.” (Sisso: Lány, pokolban - Revizor Online)
„A társulatomból Vati Tamás, aki már több prózai szerepet játszott, valamint Samatha Kettle és Valencia James szerepelnek. Samantha fogja Mercier karakterét megeleveníteni. Valencia James barbadosi származású, az ő jelenléte pedig erősíti azt, hogy ez nemcsak egy magyar probléma, hanem általános, hiszen nagyon gyakran rasszista motívumok is keverednek a nők elleni támadásokba.” (Egymásra rakódnak a problémák - interjú Bozsik Yvette-tel - Heti Válasz)
MIT?
"Műfajilag nemigen tudnám behatárolni. Leginkább olyasmi az egész, mint egy kiáltvány. Nem valami színdarabot kell elképzelni, amelynek van eleje, közepe, vége. Rengeteg helyzetet, esetet, karaktert gyűjtöttünk össze a hülye szakértőtől, aki segítség helyett még tapos egyet az áldozaton, az erőszakos anyán, apán át a bántalmazott gyerekekig." (A La Femme interjúja Fullajtár Andreával)
„A brutalitást, az erőszakot rögtön a néző képébe vágják. Nincs hosszas felvezetés, nincs idő ráhangolódni a szörnyű eseményekre. Szinte végig klipszerűen kapjuk a történeteket, gyors filmes vágásokkal váltogatja a rendező, Bozsik Yvette a színpadi eszközöket és a megjelenítés formáit. Ez egy idő után valóban eléri célját és sokkolóvá kezd válni, amit látunk.” (Balogh Gyula: Elhallgatott félelmeink - Népszava)
Bár eredetileg a szövegkollázsba beépültek irodalmi részletek, idézetek, így Agota Kristof, Ingmar Bergman és Charles Bukowski szövegei, később ezek közül csak a Fanny és Alexander egy jelente maradt benne; az előadás többi részében a NaNe Egyesülettől kapott dokumentumokat használta fel a dramaturg, Szabó-Székely Ármin. „A családon belüli erőszaknak számtalan formája van, és egyetlen kiválasztott cselekmény redukálná az eredeti vállalásunkat, amely szerint ezzel a témával valamelyest átfogóan foglalkozzunk.” (Lehetőség a párbeszédre - Proics Lilla interjúja Fullajtár Andreával - Revizor Online)
„A snittszerűen felsorakoztatott szituációk az erőszak sokarcúságát mutatják: nemcsak a testi bántalmazást, hanem az érzelmi zsarolást, a lelki terrort, a szexuális zaklatást, a folyamatos félelemben tartást is.” (Almási Krisztina: Mindennapi pofonjaink - Új Szó)
„Hol nagyon erős, hol kevésbé érthető élő képeket hoz és nem értelmez, csak sulykol, arra hajt, hogy a néző torkig legyen az erőszakkal és a hol táncjelenetekben, hol a tárgyalóteremben zajló párbeszédekben, hol pedig egy popszámnak álcázott betétben fülledő feszültség forduljon át valamiféle részvétbe, illetve megértésbe.” (Sisso: Lány, pokolban - Revizor Online)
HOGYAN?
„Mi a magunk eszközeivel próbálunk mélyre jutni, miközben persze pontosságra törekszünk, ezért a NANE még abban is segített a példány alapján, hogy megjelölte a szövegben azokat a pontokat, ahol tapasztalataik szerint a nézők többsége nem veszi észre a fanyar humort.” (Lehetőség a párbeszédre - Proics Lilla interjúja Fullajtár Andreával - Revizor Online)
„Kezdetben még oldja feszültséget az irónia, ha keserűen is, de még tudunk nevetni a tipikus, karikírozott helyzeteken. A bíróságon éppen a lényeg vész el a részletek közti kotorászásban, a rózsaszín álomvilágban élő fiatal, terhes riporternő mosolya még a legborzasztóbb szörnyűségek hallatán sem hervad le, a negyvenes sikeres családapa pedig tanácsokat ad, hogyan kell a nőket „tartani”, nevelni és idomítani. […] A rendező „beavató színháznak” hívja, célja hogy felszabadítson, alkalmat adjon arra, hogy mindenki átgondolja a saját életét.” (Naderi Szima: Ajánló - Minden ötödik órában - Minők)
„A produkció próbál reflektálni arra is, miként foglalkozik a média a családon belüli erőszak témájával. Az újságok és különböző televíziós műsorok az olvasottság és a nézettség érdekében gyakran szerepeltetik ezeket a történeteket, miközben csak a feltűnéskeltés az elsődleges céljuk. Előfordul, hogy az érintetteket eszközként használják fel, több az előadásban szereplő jelenet erre utal fanyar humorral, mint ahogy az is kérdés, mi számít valóban bűnnek. Mit érdemel, az az elkövető, aki olyan bűnös ellen lép fel, aki évekig rettegésbe tartotta közvetlen környezetét, feleségét, gyerekeit?” (Balogh Gyula: Elhallgatott félelmeink - Népszava)
„A Bozsik-előadás biztosan legendássá váló kulcsjelenete Pipás Pista története. Nem csak azért, mert sajátosan magyar, az elesetteket védő betyárvilágot is megidéző rész, hanem mert ebben rejlik az elnyomott női sors és a nemek közötti társadalmi egyenlőség fontosságának magyarázata. Ez a múlt század elején valóban élt figura a nők kérésére megölte azok erőszakos férjeit és nem mellesleg olyan szexuális örömökben részesítette őket, amelyet azelőtt nem tapasztaltak. A Fullajtár Andrea alakította gyengéd gyilkosról elfogatása után kiderült, hogy nő volt, akit szintén bántalmazott a férje.” (Sisso: Lány, pokolban - Revizor Online)
MIÉRT?
"A darab vége néma tiszteletadás az áldozatok emlékének. A néző is sokáig néma marad, talán a taps sem hiányzik." (Naderi Szima: Ajánló - Minden ötödik órában - Minők)
"Az előadás elején a „műsorvezető” végigmegy az első soron és megkérdezi, mi jut eszünkbe a szóról: család. Mindenki a békét, a biztonságot és a szeretetet emlegeti – mintha megannyi középosztályi budai polgár. De ez is csalóka képmutatás, hiszen tudjuk, hogy bár a szegénység, a kitaszítottság, az alkohol és a nyomor képes agresszív cselekedetekre ösztönözni az embert, a közvetlen hozzátartozók módszeres bántalmazására kényszerítő démon nem válogat, tök demokratikus." (Sisso: Lány, pokolban Revizor Online)
"Tény, hogy olyan világban élünk, ahol a társadalom nehezen fogadja el a nőket vezető szerepekben, és olyan országban, ahol a gyűlölködés a közélet része, ahol mindenfajta tudás nélkül pocskondiázzák a másikat. És ez szerintem az otthoni életbe is beszivároghat." (Egymásra rakódnak a problémák - interjú Bozsik Yvette-tel - Heti Válasz)
"Sajnálom, hogy a kilencvenes évek elején nem mutogattak nekünk ilyen előadásokat, talán elkerülhettük volna életünk néhány téves kapcsolatát. Meg persze az is kár, hogy ha az ember megnézi ezt a darabot, egy ideig azt gondolja, hogy nincs is más kimenetele a férfi és a női kapcsolatoknak, csak ez, a harmónia pedig csak álságos illúzió." (Sisso: Lány, pokolban - Revizor Online)
"Nem akartam feminista előadást csinálni, de az tény, hogy a nők elleni erőszak problémáján leginkább férfiak tudnának változtatni. És szeretném, ha az is felszínre bukna, hogy a bántalmazó gyakran maga is bántalmazott volt gyerekkorában. Miután nem gyógyulnak meg az emberek, egymásra rakódnak a problémák." Egymásra rakódnak a problémák - (Egymásra rakódnak a problémák - Interjú Bozsik Yvette-tel - Heti Válasz)
"Kérdés mennyi áldozat kell még ahhoz, hogy a társdalom közönye eltűnjön és az erőszak ne hatalmasodjon el a családon belül és kívül sem?" (Balogh Gyula: Elhallgatott félelmeink - Népszava)
„Elsősorban azért érdekes, amilyen gyalázat folyik a törvényhozásban ekörül. Minél több akció és civil kezdeményezés történik, annál inkább elzárkóznak a törvényhozásban attól, hogy büntetőjogi kategóriába emeljék a családon belüli erőszakot. Emellett az a súlyos aktualitása, hogy bár sok az áldozat – ahogyan az előadásunk címe is utal rá, minden ötödik órában valaki bele is hal a terrorba –, a törvényhozók ennek ellenére sem hajlandóak tárgyalóasztalhoz ülni az adott szervezetekkel.” (Pipás Pista és a többiek – interjú Fullajtár Andreával – kultúra.hu)
