Újra és újra lenyűgöz, ahogy apró változtatásokkal, vagy azokat sem használva képesek a rendezők egy állandó díszletben több helyszínt is megteremteni. Lehet, hogy a színpad méretének szűkössége miatt, kényszerűségből nyúlnak ehhez a technikához, de bárhogy is legyen, ámulattal figyelem a színpad ilyen fokú kihasználását, nem egyszer bevonva a nézőteret, így a közönséget is az előadásba.
Persze mit sem ér a díszlet, az ötletes rendezői megoldások sorozata, ha a színészek nem találják a helyüket, sem a színpadon, sem a szerepben. De szerencsére „Az oroszlán télen” kapcsán szó sincs ilyesmiről. Szikszai Rémusz legújabb rendezése már a premier előtt tartott sajtóbemutatón összeállt egy kerek egésszé, mely történelmi korba helyezve vázol fel egy olyan családi történetet, mely ma is érvényes problémákat feszegetve szórakoztat. Az oroszlán télen ugyanis egy roppant szórakoztató előadás.
A történet Plantagenet Henrik (Gálffi László) uralkodásának vége felé, karácsony idején játszódik, ahol az öreg király maga köré gyűjtve családját, megpróbálja még életében békésen elrendezni az utódlását. A koronáért, trónért és az értékes területekért folyó harc során azonban minden családtag nekiesik a másiknak, a testi sebek mellett pengéjükkel pedig könyörtelenül eltalálják a másik fél, az oly’ nagyon szeretett rokon legérzékenyebb pontját.
Felszínre kerülnek az évek, évtizedek óta lappangó sérelmek, és miközben az előadás során nem látott udvartartás és vendégség előtt eljátsszák a békés, idilli családot, a háttérben, a szobákba behúzódva igazán magas fokú lelki zsarolásnak lehetünk szemtanúi. A Hernádi Judit által életre keltett Eleonora királyné pillanatok alatt képes gyermekeit (Schruff Milán, Ötvös András és Mészáros Máté) manipulálni, a megfelelő érzelmi húrok megpendítésével rávenni őket, hogy azt tegyék, ami az anyakirálynét is haszonnal kecsegtet.
Az érzelmes, nem egyszer megindító percek közé az alkotók nagyon ügyesen hintették el a humor morzsáit. A leghevesebb vitákat, a nézőtéren is pattanásig feszült légkört a lehető legjobban képesek fellazítani egy-egy olyan poénnal, ami csak ott, abban a szituációban működik, utólag mesélve visszaadni szinte lehetetlen.
Hernádi Judit és Gálffi László fantasztikus páros ebben az előadásban: a legnagyobb vita közben is érezni, hogy a király és királynő szereti egymást, és a romantikus pillanatokba is vegyítenek annyi feszültséget, hogy végig kíváncsian figyeljük játékukat, várjuk a vita robbanását. Az oroszlán télen, akárcsak a Mindent Éváról, tökéletesen egyensúlyozva a műfajok határán: egyszerre kikapcsolja és nyomot is hagy a nézőben.
