Zágon István nagy sikerű darabjából, a Hyppolit, a lakájból 1931-ben forgattak filmet, amely azóta is visszatérő darabja a Magyarországi színpadoknak. A közismert történet Nóti Károly adaptációja, azonban a Belvárosi Színházban az eredeti, Zágon István-féle színdarabból készül az előadás, amelyről Mohácsi István dramaturg mesélt.
Hogy találkoztatok az eredeti Zágon-darabbal? Miben más ez a darab, mint a közismert mozi forgatókönyve?
Mohácsi István: Fogalmam sincs már, de ebből készült a film forgatókönyve is. Arra sem tudok most válaszolni, hogy miben más ahhoz képest, mert most direkt nem néztem meg a filmet, emlékem meg nem nagyon van róla.
Akkor mégis milyen a darab?
Mohácsi István: Vicces, korrekt, nagyon helyes, itt-ott kissé avíttnak érzem ugyan, de nagyon meglepődtem rajta, hogy milyen kedves és ügyes szereplők vannak benne. Az egész cselekmény is nagyon kedves. Alaposan felépített karakterek vannak benne. Gondolom, ezért csaptak le rá a filmesek is.
Adtatok neki egy alcímet is: „A nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál”. Miért?
Mohácsi István: Az alcímet nem én találtam ki, hanem szerzőtársam és munkatársam, Róbert Gábor, akivel együtt dolgozunk a darabon. Akartunk adni neki egy alcímet és ez jól hangzik, adta magát.
Ezúttal is átdolgozzátok az eredeti darabot?
Mohácsi István: Igen, persze. Szeretem, ha sok szál fut egy darabban, lehetőleg több, mint általában. Ez a nézőknek is jobb, hiszen izgalmasabb tőle a történet. Igazából feldúsítottuk az eredeti történetet, tettünk bele néhány cselekményszálat, főleg azért, hogy a végét kicsit megerősítsük, és írtunk bele új szereplőket is. Rengeteg kétszereplős jelenet van, amik úgy vannak továbbszőve, hogy a szerző kiküldi az épp szereplőket, és helyettük behoz kettő másikat. Ez ma már nem működne. Tömöríteni kellett a nyelven is.
Alapvetően úgy dolgoztok testvéreddel, Mohácsi Jánossal, hogy a szövegkönyv a próbafolyamat alatt jön létre, így az olvasópróbán még nem kész darabbal szoktatok érkezni. Most mennyire dolgoztok előre?
Mohácsi István: Ahhoz a típusú munkához, amit szoktunk csinálni, sok idő kell, ám most rövid lesz a próbaidőszak. Ráadásul volt időnk is előre dolgozni a darabbal: a cselekmény lényegében kész – azért lényegében, mert a végét nem érdemes összerakni, az úgyis változik a szövegírás közben.
Mit találtatok izgalmasnak a Hippolytban?
Mohácsi István: Gondoltunk arra, hogy ma is játszódhatna ez a történet, de menet közben kiderült, annyira nem mai, hogy nem lehet kortársra igazítani. De mondok egy érdekeset: van benne egy hölgy, Mancinak hívják, aki lecsap az egyik szereplőre és azt mondja ez a Manci, hogy szeretné, ha kitanítaná énekesnőnek, de persze bármi mást is elfogad tőle, egy kis boltot vagy egy trafikot. Biztos, hogy nem kapsz trafikot – mondja férfi, mire Manci azt feleli, hogy ó, persze, tudom, hogy csak a megfelelő felső kapcsolatokkal rendelkezők kaphatnak trafikot. Mulatságos a felismerés, hogy e tekintetben azóta semmi nem változott.
