Az 1883-ban Huszton született és 1953-ban Budapesten elhunyt, apró termetű, halk szavú Szép Ernőt különc figurának könyvelték el a két háború közötti időben. A termékeny szerzők közé sorolható, ugyanis mindhárom műnemben alkotott. „Komoly” irodalmi lapok is közölték verseit, ugyanakkor a kabarék világában is ismerősen mozgott, közönségsikert arató, de nem sekélyes színműveket írt. A vőlegényt 1919 után még Bécsben kezdte el papírra vetni, de ősbemutatóját már itthon, 1922-ben tartották a Vígszínházban. Az akkori kritika meg a nézők java része fanyalogva fogadta, ugyanis nem azt kapták, amit vártak, szórakoztató, könnyedebb darab helyett komor és a polgári erkölcsöket nyers őszinteséggel leleplező komédiát, ami nem bizonyult eléggé ’szépernősnek’. A Vőlegénynek még a létezését is elfelejtették, 1969-ban viszont a Színművészeti Főiskola tanárai felfedezték, és azóta valóságos reneszánszát éli, 1982-ben még filmet is forgattak belőle. A múlt század hetvenes éveitől kezdve alig akad olyan évad, amiben valamelyik fővárosi, vagy vidéki teátrumunk ne tűzné műsorára. A legutóbbinak az Orlai Produkciós Iroda és a Szentendrei Teátrum és Nyár közös előadásaként 2017. július 7-én, Szentendrén, a Városháza udvarán volt a premierje.
A Vőlegény központi kérdése a pénz. Az a jó öreg, a világot mozgató money, magyarosan a mani, ahogyan ezt az ABBA együttes halhatatlan slágerében is megénekli. Csak közhelyeket lehet sorolni egyszerre áldásos és kártékony mivoltáról. Szép Ernő ezzel a keserédes vígjátékával mondja el véleményét, és ez bizony nem éppen felemelő. Két, a pénztelenség kegyetlen, idegeket felőrlő állapotában vergődő család, a népes Csuszik és a csak az apából meg a fiából álló Fox família több, mint elkeserítő helyzetén keresztül láttatja a pénznek, illetve hiányának az emberi lélekre meg a jellemre gyakorolt torzító hatását. Kornél, a gyönyörű fiatal lány a Csuszikok utolsó mentsvára, ingyenélő, munkakerülő retyerutyája azt reméli, valami gazdag férjet fog ki, és megmenti őket, a fess Fox Rudi pedig vagyonos, tízezer pengős hozományú nőt akar feleségül venni. Kornél is Rudi becsapják egymást, eljátsszák a jómódúság kutyakomédiáját. Amikor azonban kiderül a kínos igazság, az, hogy mindketten olyan szegények, mint a templom egere, meghiúsul a házasság. Csakhogy nem számolnak a szív szavával.
Novák Eszter rendező míves és biztos kézzel nyúl a darabhoz, aminek számtalan rétegéből hármat emel ki. Egy: a hazudozással semmit nem lehet elérni, csak ideig-óráig lehet elfedni a bajt. Kettő: a pénznek gonosz ereje volt, van és lesz, mindent ki tud kezdeni, csúffá tenni, lerombolni. Három: ahogyan a latin mondja: Amor omnia vincit, azaz a szerelem minden legyőz. Az előadás eleje a némafilmeket idézi, gyorsan pergő, többszereplős, igencsak mulatságos részek követik egymást, a közepe kétszemélyes szerelmi drámává szűkül, a vége megint folyton változó, sok embert mozgató, megnyugvást, pláne katarzist nem hozó jelenetsorból áll. Ezt a rendezői koncepciót a színészek mintaszerű szerepmegformálása valósítja meg tökéletesen. A nyüzsgő, kavalkádszerű első felvonásból még nem tűnik ki a két főhős, a vőlegényt elismerésre méltóan alakító Szabó Kimmel Tamás és a menyasszonyt hibátlanul életre keltő Kovács Patrícia, belesimulnak a környezetbe, a második felvonás viszont róluk, kettejük avatott játékáról szól. Kovács Patrícia utolérhetetlen eleganciával és művészi eszköztárának minden fogásával adja elő azt klasszikus nővé érési folyamatot, amikor a naiv, csodára váró, a hamis széptevést igaznak vélő kislányból a szerelméért küzdeni akaró és tudó amazonná, végül pedig a kiábrándultságát megalkuvásra változtató, a pénznélküliség szomorúságába beletörődő asszonnyá válik. Szabó Kimmel Tamás Fox Rudija nem más, mint afféle link, nagydumás pali, aki filléres gondokkal küzd, mert keservesen megkeresett fityingjeit a lovin meg a kártyán veri el. Mindkét Rudit pompásan jeleníti meg, így a tehetős feleség megszerzéséért kíméletlen eszközöktől sem visszariadó érzéketlen frátert, aki cseppnyi lelkiismeret-furdalást sem érez, amikor mint a koszos macskát, úgy akarja kidobja az igaz, tiszta érzéseire hivatkozó Kornélt, és a szerelem fogságába esett, szenvedélyének a hálójában vergődő, az ő szeretőjéért foggal-körömmel harcoló ficsúrt. Takács Kati remekül viszi fel a színre az élet harcaiba és kudarcaiba belefáradt, megfásult édesanyát, akit a brossán kívül semmi más nem érdekel. Gazsó György a beszélő nevű Csuszik Zsigát, a kisebb-nagyobb csalásai, lódításai miatt félrecsúszott és nulla egzisztenciájú apát olyannak mutatja meg, ahogyan a publikum tagjai az ilyen kedves szélhámos, ’amit kérdez, már az sem igaz’ fazont a nézők elképzelik, aki a legképtelenebb hazugságokkal eteti a környezetét, mert a családja kíméletből meg szeretetből nem olvassa a fejére bűneit. Tóth Ildikó színészmesterségbeli tudásának ezer színével hozza a szerény babakészítő nővér, Mariska karakterét, a család igáslováét, akinek a zsírján mindannyian élnek. Szabó Irén a másik naphosszat robotoló nővér túlérzékeny alakját mesterien játssza el. Fillár István Rudi apját, a Csuszik Zsigától egy fokkal sem különb hantás öregurat minden kritikát kiálló módon ábrázolja. Gyengénét, Kornélt és Rudit egyformán becsapó házasságszerzőt Gecse Noémi humorral telve személyesíti meg. László Lili, Hevesi László és Madácsi István nem csupán egyetlen szereplőt állít a színpadra, hanem kettőt is. Valcz Gábor praktikus díszletei egyaránt alkalmasak arra, hogy visszaadják a Csuszik család ütött-kopott bútorokból álló nappalijának és Fox Rudi cseppet sem fényűző fogászi rendelőjének a hangulatát. Zeke Edit jelmezei is hűen tükrözik az elszegényedett família tagjainak gyászos társadalmi helyzetét, a nők, a férfiak meg a kamaszok viseltes hacukái minden szónál hatékonyabban kifejezik azt a kétségbeejtő állapotot, amiben mindennapjaikat tengetik. Kivétel ez alól az utolsó jelenetben a kitartott nővé süllyedő Kornél ízléstelenül fényűző nagyestélyije. Rudi ruhatára pedig a feleségvadászatra alkalmas olcsó öltönyökből áll.
Az Orlai Produkciós Iroda és a Szentendrei Teátrum és Nyár közös előadása pontosan közvetítik Szép Ernő gondolatait a pénz minden korban változatlanul álnok és ártó uralmának fikarcnyit sem változó örökkévalóságáról, a férfi-nő, szülő-gyermek kapcsolatot megrontó sötétségéről. Ugyanakkor vígjátéki elemei és a művészek tehetsége kellemes időtöltést, kikapcsolódást nyújt a közönségnek, akik hálásan tapsolnak az előadás végén.
