A publikumnak feszülten kell figyelnie, ha követni szeretné az idősíkok között hektikusan ugráló cselekményt. A helyszín viszont végig egy és ugyanaz. Az a lakás Manhattanben, ahol az 1960-as évek elején alakul a hétköznapi szerelmi háromszög. A neurózisra és depresszióra egyként hajlamos, kiszámíthatatlan Lina kegyeiért két fiatal építész küzd. Ned, a határozatlanabb fiú és a magabiztosabb Theo. Végül célba érnek a lánynál mind a ketten.
Az, hogy végezetül ki, kivel alapít családot, fedje a közönséget csalogató jótékony homály. Elvégre gondolni kell azokra is, akik készülnek megnézni az Orlai Produkciós Iroda gondozta Három esős nap című előadást a Belvárosi Színházban. Annyit azért elárulhatunk, hogy nem feltétlenül a céltudatos versenyző lesz a befutó.
A mozaikos szerkesztésű sztori igazi nyitányaként a következő generáció képviselői, a már felnőtt utódok az örökség miatt találkoznak a fenti lakásban. Richard Greenberg 1997-ben írt, Pulitzer-díjjal kitüntetett darabja olyan színészeket kíván, akik súllyal képesek jelen lenni, abban az esetben is, ha a dialógus vagy a szituáció középpontjában nem ők állnak. A Három esős nap esetében lényegesebbek az eltalált karakterek, amelyekből 2-2 jut a produkció három színészének, mint a lineáris történetmesélést nagyvonalúan hanyagoló sztori. Novák Eszter rendezése precízen kidolgozott emberi kapcsolatokkal dolgozik.
Különösen Kovács Patrícia készíti elő és kíséri a többiek alakításait előzékenyen. Mindkét szerepében árulkodóbbak a némaság pillanatai. A labilis idegrendszerű Linát pedáns arányérzékkel és visszafogottan játssza. A hirtelen gyorsuló mozdulatok, a váratlan irányváltások vallanak a hétköznapok monotonitásába nem illő személyiségről. A múzsa mozdulatai ezek, akivel nem biztos, hogy jó együtt reggelizni, de mellette megalkothatod az épületet, amely halhatatlanná teszi a nevedet. Nan szerepében oly érdekfeszítő spéttel néz, és annyi fájdalom lappang a hallgatagságában, ami ugyan egyértelművé teszi, hogy kiegyensúlyozottabb az édesanyjánál. Azonban a házasságából vélhetően minduntalan kikandikáló nő a boldogtalanságát mégis a nyugtalan mamájától örökölte, és nem tud már mit kezdeni a jussával.
Szabó Kimmel Tamás a laza, jófej és felületes fiatalember pontosan árnyalt portréját adja. Pip figurája üde színfoltként az egyetlen a féltucat karakter közül, aki nem küzd a lélek nyugtalanító démonaival. A sorozatszínészünknek a vágya, hogy érzékenyebbnek tűnjön annál, mint amilyen a darab valóságában. Éppen ezért megejtő érzéketlenséggel magyarázza meg, hogy szerinte miért és mennyire badarság az Oidipus király. A szintén általa megformált Theo vázlatosabban megírt karakter, ezzel nem igazán tud Szabó Kimmel mit kezdeni.
A dadogó Ned különc figura Schruff Milán alakításában, de nem a beszédhibája miatt, hanem azért, mert sohasem élt igazán. Ő az a férfi, akinek élete egy bizonyos keréknyomon halad. A legszebb a duója Linával, ahogy összejönnek a pamlagon, azon a gyönyörű éjszakán, amikor összeér a nappal az éjszakával. Ez érezhetően mindkettőjük számára a legtöbbet adja. Azon a bizonyos három esős napon. Az idegesség más fokozatát jelenti Walker, aki mintha Eugene O’Neill valamelyik darabjából lépett volna elő. Kényelmetlenül érzékeny alak, aki egész életében az ősei virulens árnyaival küzd majd, és valószínűleg nem ő lesz a győztes.
A szülőknek legalább adatott néhány szép pillanat, amelyből építkezni tudnak. Az utódaiknál már nem érezzük ugyanezt. Kritikusan generációs dráma tehát a Három esős nap a Belvárosi Színházban. Vihar egy pohár vízben a sztori, amelyben hamar kiloccsan a folyadék az ivóedényből. Nem mondhatnánk, hogy nem láttunk már hasonló témát színpadon, de a színészek ihletett és sokrétű játéka hitelesíti a történetet.
