Lehetne csupán az ötvenes évek átlagnőjének egy átlagnapja, mégis sokkal több: időutazás, táncest, korrajz, élmény. A Magicstyle.hu beszámolója az előadásról:
Amikor tegnap délután megkérdeztek, hogy vajon jó előadás-e a Kalauz Jutka, érdemes-e megnézni, még csak annyit tudtam mondani: én a régi nagy slágerekben még sosem csalódtam. És szerencsére ezúttal sem kellett: Kalauz Jutka, az ’50-es évek mindig vidám, töretlenül optimista figurája, aki Felekiné Gáspár Anni Füttyös kalauznő című, csinos, mosolygós kalauzlányt ábrázoló festménye alapján született, most az Átrium filmszínházban kelt új életre és pillanatok alatt belopta magát a közönség szívébe. Vidám, kacér, az ’50-es évek mindennapi életére oly jellemző dalok (Azt álmodtam ma éjjel, Troli-trolibusz, Egy Duna-parti csónakházban, Zúgnak a traktorok), közben átkötésként ma már kissé furcsának vagy komikusnak ható régi újságcikkek az akkori Nők Lapjából és a Kincses Kalendáriumból, egy szívszorító vers, vagy épp egy vicces jelenetet az Amerikába települt nőről, aki „kellemetlennek, bosszantónak” találja Hitler tetteit és azt, hogy eltűnt néhány ismerős, de rögtön tovább is ugrik arra, hogy a lánya remek férjet talált, vagy hogy épp most kaptak egy új színes tévét.
„Az ’50-es évek „hurráoptimizmusát” szeretnénk megmutatni, Mindenki boldog és vidám volt –mert annak kellett lennie. Közben mindent úgy kellett csinálni, ahogy megszabták, nem lehetett letérni a kijelölt útról. Készült az új ötéves terv és hajrá! Sok millió ember leste Sztálin és Rákosi elvtárs minden szavát. Persze ez a múlt. A film kitalált történet alapján készült, a valósággal történő egyezése csupán a véletlen műve”
Az irónikus pillanatok hihetetlenül jól megragadják a kor fonákságait, szinte eszünkbe sem jut a korszak sötét oldala, miközben a közös gazdálkodásért rajongó családanyát hallgatjuk. Kalauz Jutka sosem szomorkodik, úgy fogadja el Sztálinért rajongó, sorban állással teli korát, ahogy van, semmi sem törheti meg féktelen életkedvét. A Jászai Mari-díjas Egri Mártának, Kalauz Jutka hihetetlenül energikus alakítójának nem is az volt a célja, hogy tragikus dolgokra, szenvedésre emlékeztessen minket, mint mondja, arra ott vannak a történelemkönyvek. Ő a hétköznapok vidám pillanataiba szeretne bevezetni minket. Megtudja, ki rejtegetett cukrot és zsírt otthonában, milyen cipőt vásároljon az a nő, aki állómunkát végez, mit hallgasson aznap a rádióban, lehet-e mandarint, citromos és teát termeszteni Magyarországon. Annak, aki szeret belemélyedni a régi korok hétköznapjaiba, igazi paradicsom lehet ez a zenés-táncos „mulatság”.
„Kalauz Jutka felkel, olvassa az újságot, bekapcsolja a rádiót, s megszólal mindenféle divatos bugyuta szám: „Kipi kopi kopogós, Pityplaty, Füttyrumba.” Teljes agymosás! És Kalauz Jutka énekel boldogan, nem gondolkodik semmin, éli az életét és megy előre rendületlenül a szocializmus építésének útján. Mert a jelen szép, a holnap még szebb, a jövő pedig egyenesen gyönyörű.” (168ora.hu)
A rendező, Böhm György ötlete volt, hogy a Rákosi-korszakba időutazzunk táncdalok, filmslágerek és mozgalmi indulók segítségével. A címadó dalt, a Kalauz Jutkát Kazal László énekelte először 1952-ben, szövegét Major Tamás írta. Rengeteg olyan dal készült ebben a korban, amit még ma is kevesen ismernek, pedig szinte mindent meg lehet tudni belőlük arról, hogy milyen is volt az élet majd’ fél évszázada.
Lehetne csupán az ötvenes évek átlagnőjének egy átlagnapja, mégis sokkal több: időutazás, táncest, korrajz, élmény. Példa arra, hogy a nehéz időket is túl lehet élni, csak hinni kell és mindig a dolgok napfényes oldalát nézni. Hát ez Kalauz Jutka.
