Ismét egy kortárs magyar művet mutatott be az Orlai Produkció: a Tapasztalt asszony írója és rendezője Tasnádi István. Az előadás a férfiak és nők társadalmi szerepei, azaz a gender szempontjából vizsgálja a párkapcsolatokat.
Ebben az előadásban egyáltalán nem biztos, hogy az apa férfi és az anya nő, hőseink esküvő helyett válási partit tartanak, a férfi szüli meg a gyereket, és egy metodista lelkész bigott feleségétől szaftos szexuális felvilágosítást kapunk.
A Tapasztalt asszony választ keres arra a kérdésre is, miként lehet életben tartani évtizedeken át egy intenzív testi és lelki kapcsolatot, tágabb értelemben: hogyan lehet együtt tartani a családot? Kin múlik? A nőn? Az elmúlt párezer évben egyértelműen igen volt a válasz. A nő a család lelke, gyökere. Ha a nő eléggé aláveti magát a férfinek, ha eléggé biztos, nyugodt, meleg otthont tud teremteni számára úgy, hogy közben szexuálisan is izgató maradjon, akkor a férfi maradni fog.
És ma mi a helyzet? Ez derül ki a Tapasztalt asszonyból.
A darab ősbemutatója 2012-ben volt a Szabadkai Népszínházban. A tíz évvel ezelőtt felvetett kérdések érvényessége azonban nem változott, sőt, Tasnádi István szerint sokkal élesebb a helyzet. A 2023-as premier követi a szkeccsekből, dalokból (zeneszerző: Monori András) és kifejezetten koreografikus jelenetekből (mozgás: Lőrinc Katalin) épülő revüformát, és bizonyos szövegek is megmaradtak, ám egyáltalán nem remake-ről van szó, már csak azért sem, mert a színészi improvizációk is beépültek az előadásba.
A próbákon a rendező és a színészek, Péterfy Bori, László Lili, Pataki Ferenc és Schruff Milán rengeteget beszélgettek, saját életélményeikkel és véleményükkel gazdagították az alapanyagot. Vitáztak arról is, mi fér bele egy-egy helyzetbe. „Ha megmutatunk valamit, mutassuk meg a másik felét is! Most azt látom, ez a jó út, hogy nem akarunk igét hirdetni, nem akarjuk megmondani a tutit, hanem felmutatjuk ugyanannak a jelenségnek a színét és a fonákját. A metoo mozgalomnak és a gendernek is vannak túlzásai, ebben is mindenkinél más a határ. Próbálunk középen állni, a józan ész szempontjából csak azt szem előtt tartani, hogy mik azok az állítások, amik segítik az együttélést. Ha valamit állít ez az előadás, akkor az az, hogy ne pofázzunk már bele, hogy él párkapcsolatban a másik ember. Ez nem csak politikai szinten probléma, hanem már a családban is” – fogalmazott Tasnádi István egy interjúban.
Az előadás élesen fogalmaz, közéleti, társadalmi kérdéseket vizsgál, de nem aktuálpolitizál, és nem is pamflet, hanem egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató színház. Schruff Milán kiemeli, hogy a közönséget gondolkodásra, párbeszédre szeretnének ösztönzni. Pataki Ferenc hozzáteszi: „Sokféleképpen gondolkodunk a férfi-nő viszonyról, és ebben fontos szerepe van annak, ki milyen közegből származik, ki milyen személyes tapasztalatokkal rendelkezik. Érdekes volt, ezt magunkon is megfigyelni a próbafolyamat alatt, ahogy újabb és újabb kérdésekkel szembesültünk az anyag kapcsán, és mindannyian más oldalról, más vérmérséklettel próbáltunk rájuk választ találni. Szerintem a felvetett párkapcsolati és társadalmi kérdések minden nézőt érintenek, és biztos vagyok benne, hogy az előadás közben vagy után sokan elgondolkodnak azon, mit hoznak magukkal, és mit adnak tovább a gyerekeiknek.” Péterfy Bori pedig úgy véli: „A klasszikus családmodell átalakulása, a férfi-női szerepek folyamatos változása, a gender fogalmának józan és normális értelmezése, csupa olyan téma, ami nagyon benne van most a levegőben és szinte mindenkit érint. Fontos és felszabadító ezekről színházi formában is gondolkozni.
A Tapasztalt asszony fő eszköze – a komoly, helyenként komor témák ellenére – a humor, a túlzás, az irónia, az önirónia, az abszurdig fokozás. S hogy szabad-e így közelíteni ezekhez az érzékeny kérdésekhez? „Szabad és kötelező is így beszélni. Szerintem az életben a legfontosabb dolog a humor, mert a humorérzék intelligenciával is párosul. Ha tudunk magunkra reflektálni, és ha tudunk nevetni magunkon, az rengeteget számít, és az élet minden területén segít” – mondja Schruff Milán. Péterfy Bori szerint „a humor és az irónia a túlélés nagyon fontos eszközei. Éppen eleget sírunk és szenvedünk a magánéletünkben a darabban felvetett problémáktól. Felszabadító érzés mikor nevetni is tudunk sokan együtt ezeken a dolgokon.” László Lili ugyanezt emeli ki:” Az életben is fontos, hogy nevetni tudjunk magunkon. Az is milyen felszabadító tud lenni, hogy mondjuk a párterápia jelenetben elhangzik valami, ami a nézőtéren ülőknek is oly ismerős a saját életükből, és így együtt nevethetnek rajta, miközben rájönnek, hogy nincsenek is egyedül ezekkel a problémákkal.”
