Az Orlai Produkciós Iroda ismét új bemutatóval jelentkezett. Ezúttal a Belvárosi Színház nagyszínpadi terében került színre Woody Allen legújabb darabja, a Brooklyni mese. Az előadás rendezője Szabó Máté. Magyarországon nagy szó, ha ősbemutatót láthatunk, ám itt még különlegesebb az alaphelyzet: a művet az egész világon nálunk mutatták be először, így valódi világpremierről beszélhetünk.
Woody Allen a koronavírus-járvány alatti lezárások idején otthonában írta meg a darabot. Amellett, hogy szellemes és fordulatokban gazdag a történet, számomra megdöbbentő élmény volt, hogy kis hazánkban –bizonyos szempontból– mennyire ismerős lehet a közeg, amit egyébként az általam rajongásig szeretett 1930-as évek New York-ja testesít meg. Ugyanis egy gengszter és családja a történet főszereplői, meg egy lopott Raffaello-festmény, melyet egész Európa keres. Felbukkan egy dörzsölt orgazda, és a kép hamarosan ott díszeleg a maffiafőnök szobájának falán…
Az előadás igazi, vérbő komédia, és remekül bemutatja egy nem túl elmés maffiafőnök és kiterjedt családja mindennapjait, és azt, hogyan képes a megszokott kis életüket teljesen felforgatni a művészet. Persze ki hinné, hogy létezik a legfőbb maffiózónál is nagyobb úr. És ha a művészet hatalma nem lenne elég, bejön a képbe még a szerelem is, ami aztán végképp elemi erővel kuszálja össze a szálakat, hogy aztán a legkeményebbnek, legjózanabbnak hitt szereplők se tudják már, merre is van az a bizonyos előre, ami nem hátra.
Miközben a darab a 30-as évek Amerikájának egy szeletét mutatja meg, amit remekül tükröz Khell Csörsz pazar díszlete, valamint Szakács Györgyi szemet gyönyörkörtető rengeteg jelmeze (amit a színészek gyakran cserélgetnek is), nem tudtam nem azt érezni, hogy a 2020-as évek Magyarországán valami nagyon hasonlóban élünk.
A mindent markában tartó, ám nem túl éles eszű maffiafőnök és kiterjedt családja a saját kis szemétdombjának tekint egy környéket, mindent a fennhatósága alá von, és nem rest bizniszt szerezni a rokonainak, családjának, üzletfeleinek sem. Elgondolkodtató hogy miközben ez a főnök, ez az élet és halál ura azt hiszi, hogy mindenkinek a legjobbat teszi, csupa elégedetlen ember él körülötte. Elvágyódnak az általa teremtett világból, közegből és környezetből, mert mindenkit fojtogatni kezd az a szemétdomb, amin a kiskakas uralkodik.
Ez hozza el aztán számára a legnagyobb veszélyt is, hiszen önállóan gondolkodó, egyéni, az övétől eltérő igényeket kezd megfogalmazni már a legszűkebb környezete is, így fokozoatosan, de teljesen kezd kicsúszni hősünk kezéből az irányítás, amitől persze toporzékol és megbolondul. Hiába hiszi azt, hogy mindent ural és képes is megoldani okosba’, a valóság ennél sokkal összetettebb, színesebb és bonyolultabb. Mi pedig nevetünk, mert mégiscsak komédiát látunk, ám annyira ismerős a mechanizmus.
Nevezzük is nevükön a szereplőket. Ez a bizonyos gengszterfőnök nem más, mint Sal, akit Mészáros Máté játszik rendkívüli zsenialitással. Ő az a színész, aki bármekkora színpadot képes bejátszani és uralni. A kőszínházi nagyszínpadon épp úgy helytáll, mint a Szegedi Szabadtéri gigantikus deszkáin. Nem lehet másra figyelni, ha ő a színpadon van. Felesége Terry (Járó Zsuzsa), aki elsőként “szellemül át” a családból, és tesz magáévá gyanúsan hirtelen egy teljesen másféle életstílust, jelezve, hogy ő már máshol tart, mint korlátolt férje. Kihozza a maximumot a helyzetkomikumból ezen az estén. Akárcsak Lippy Resnick, az orgazda, akit Schruff Milán formál meg. Amellett, hogy ő hozta el a mindent felforgató változást a család életébe, ő a mesélő is tulajdonképpen, aki keretbe foglalja ezt a mondhatni tündérmesét.
Terry barátnőjét, Millie-t Cseh Judit, Sal lányát pedig Bíró Panna Dominika játssza, aki egyre több előadásban csillogtatja meg tehetségét. Ők is elragadtatásba esnek annak a bizonyos festménynek a hatására, mely mindannyiuk életét megváltoztatja. Sal másik lánya Angelina, akit László Lili alakít emlékezetesen. És persze itt vannak a vőlegények is, Vito Rienzi, Isabella vőlegénye (Mészáros Martin), és Tony Spalone, Angelina vőlegénye (Rohonyi Barnabás). Ők is igen nehezen élik meg a szeretett nők viselkedésének megváltozását, ami persze nem csak a festmény feltűnésének, de a nevető harmadik, Andrew Chase festő (Dékány Barnabás) megjelenésének is betudható.
Egy maffiózó nehezen viseli, ha az általa szeretett, bocsánat, tulajdonolt nő az övétől eltérő igényekkel rendelkezik, esetleg önálló gondolata vagy akarata is van. A mafia világába ez nem fér bele, és állandó konfliktusforrást is jelent, hiszen ezek a srácok nőügyekkel úgymond nem foglalkoznak. Vince, a gengszter Ficzere Béla megformálásában zárja a szereplők sorát. A mai közbeszédben is visszaköszönő gengszterstílus egyik ikonikus lenyomata számomra a darabban a “Monogramos ingjeim vannak” mondat volt. Eszembe juttatta egy –a mai berendezkedést erőteljesen éltető– ismerősömet, akinek hasonló hagyta el egyszer a száját: “Nekem még a zoknim is Hilfiger”. Tagadhatatlan a hasonlóság felfogásban, viselkedésben is…
Jól érzékelhető, hogy sokszereplős, több szálon futó, kusza cselekménnyel lesz dolgunk, ám egy igazi, felszabadító komédiát láthatunk egy letűntnek hitt, de mára újjászülető korból, ráadásul élő zene kíséretében, melyet a The Brooklyn Trio biztosít (Oláh Péter – nagybőgő, Dennert Árpád / Mester Dániel – klarinét, Oláh Dezső / Egri János Jr – zongora).
Jobbá tehet-e minket a művészet? Helyes irányba terelheti-e a bűnösöket az, ami tökéletes? Kire hogyan hat, hogy a világ egyik legszebb alkotásának tulajdonosa lett? Ezekre a kérdésekre keresi ez az emlékezetes és pulzáló előadás a választ, miközben a szereplők kölcsönhatásaiból rengeteg bonyodalom, értetlenség és komikus feszültség bontakozik ki.
Szívből ajánlom mindenkinek, kiszakadva a mindennapok szürkeségéből és zajából, mert ez az előadás úgy repít el minket egy másik világba, hogy közben emlékeztet is a sajátunkra. És talán egy kicsit arra is felhívja a figyelmünket, mi az igazán fontos, és mi a teljesen lényegtelen az életben. Közben persze felvillant egy kis piros felkiáltójelet is, ami emlékeztethet olyan, már zajló folyamatokra kis világunkban, melyek kísértetiesen rímelnek erre a mindent behálózó szövevényes, ámde végtelenül buta és együgyű rendszerre, amit ha már egyszer felépült, lebontani csak a józan ész és a tiszta szív közös munkájával lehet. Nagy tudós ez a Woody Allen, olyan, mintha kifejezetten a magyaroknak írta volna ezt a nagyszerű darabot.
