Másfél órán át nevettünk – a fiatalok, az idősebbek, laikusok, színházi szakemberek, a nők, a férfiak: a közönség. Két erkély, két különböző világ, női és férfi szemlélet, optimista és pesszimista, ez mind egy vígjáték kereteiben bemutatott produkció volt Kocsis Gergely rendezésében, a Belvárosi Színházban. A Balkon kilátással című színdarab olyan meghökkentő könnyedséggel engedte be a közönség minden tagját az élet kifigurázott két szemléletmódjába, hogy magam sem tudtam eldönteni: ez most komédia vagy a valóság?
Wil Calhoun, az ismert televíziós sorozat, a Jóbarátok egyik írójának darabja került terítékre az Orlai Produkciós Irodának köszönhetően a Belvárosi Színház műsorlistájára. A darab helyszíne két egymás mellett lévő erkély, ahol az egész cselekmény játszódik. A minimalista díszlet szemben áll az akció dinamikájával, amely az elejétől a végéig maximális fokozaton pörög. Egy naturalisztikus képet próbálnak visszaadni a berendezett bútorok – egy-egy szék, asztal, sötétítőfüggöny –, bár az erkély ablakain keresztül minimálisan belepillanthatunk a lakásban folyó életbe is a fényjátékok segítségével. Egészen különös megvilágítási módszert alkalmaz a darab, amikor a beltéri cselekményeket próbálja a függönyök mögött megmutatni: roppant egyszerű és bevált stratégia az árnyjátékok használata.
Ezen a két erkélyen fordul meg másfél órán át a két főszereplő, Alvin és Karen. Ötvös András – 2017 óta játszik az Orlai Produkció előadásaiban – Alvin szerepébe bújva távol tartja magát a világ összes gondjától, még a legkisebb természetes jelenségek is felhergelik (dudálás, szupermarketek, sor, szemüveges kisfiú), és ennek apropójából úgy dönt, hogy inkább ki sem mozdul a lakásból, hiszen manapság már mindent el lehet intézni az otthonunk kényelméből is. Alvin leginkább történelmi írásokat publikál, meccset néz, valamint az erkélyen szemléli a világ „idegesítő” dolgait újságolvasás közben. Ötvös András szerint „Alvinnak elképesztő a humora, a személyisége viszont nem túl flexibilis. Elég sok előítélete van, ami valószínűleg egy korábbi sebzettségből fakad. De nem igazi embergyűlölő, csak egy balkonmizantróp.”
Karen egy nyitott, energikus, pozitív életszemléletű, rendkívül nagy beszélőkével rendelkező hölgy, akit Péter Kata alakít – ő már 5 éve az Orlai Produkció színművésze. A női főszereplő az ENSZ egyik munkatársa, környezettudatossággal foglalkozik, aki nemrégiben szakított barátjával, Paullal. Paul – Ficzere Béla megformálásában – nehezen tudja feldolgozni, hogy kapcsolatuk Karennel véget ért, így többször felkeresi lakásán vagy a munkahelyén, zaklatja, ajándékokat hoz neki, sajnos ezeket elég agresszív formában teszi.
„Karenre is hat mindaz, ami nagyvárosi léttel jár, és bár társaságibb lény, mint Alvin, őt is idegesítik az emberek. Ő mégsem zárkózik be a lakásába, mint Alvin, hanem a mindennapi bosszúságokkal együtt éli az életet. Kipuffogja magát, azzal elengedi mások hülyeségeit, az élet pedig megy tovább” – mondja Péter Kata az általa megformált karakterről.
A darab teljesen a színészek játékára fókuszál, ott történik meg az, amire a nézők vágynak. Sok esetben ehhez a díszlet, zenei aláfestés, háttértáncosok és megannyi színpadi elem hozzájárulhat, ám a Balkon kilátással című komédia a katarzis elérését a színészekre bízza. A természetrajz, a naturalisztikus, egyszerű jelmezek mind bizonyítják, hogy a színdarab centráljában ez az egy nő és ez az egy férfi áll, akik világa oly különböző, mégis kiegészíti egymást mint a Jing és Jang. Hiszen minden nőnek szüksége van egy férfira, és ez fordítva is igaz. Néhol én is magamra ismertem a jellemek kiemelésében. Karen képviseli a bohókás világot: magazinokban hisz, szépségitalokat iszik, a feng shui vezérli, és rengeteget csacsog – akár kolléganőjével is –, ami teljesen kiborítja Alvint, aki eddig megszokott csendes környezetében élt, ahol sportmeccseket nézhet és olvashat vagy írhat. Ám ez az újdonság kihívást jelent Alvin számára, ami egyre inkább megtetszik neki. Karennel kezdenek összebarátkozni, de félelmei miatt mindig egyet visszalép, néhol megbántja szomszédját, de hiányolja a társaságát is.
Eléggé valószínű, hogy happy end lesz a vége, hiszen a helyzet adott: két erkély, egy nő és egy férfi folyamatos összecsiszolódása, mialatt megváltozik a szemléletük és betekintést nyernek a másik világába. Erről Kocsis Gergely, a rendező így vélekedik: „Valóban eléggé kiszámítható, mi lesz a történet vége, de amíg oda eljutunk, az író rengeteg meglepetéssel teszi dinamikussá a romantikus komédiák ismert képletét. Izgalmas a nyitóhelyzet. Adott két ember, Karen és Alvin, akik között nem csak fizikai a távolság. Karakterükben is nagyon különbözőek, szinte semmi közös nincs bennük. Persze, a műfaj szabályai szerint közelednek egymáshoz – ez az ismert képlet –, de Calhoun hagyja őket, hogy egy-egy témán elidőzzenek, és teljesen hétköznapi, igazi dolgokról beszélgessenek, ettől pedig – és ez a meglepetés – életszerűvé válik a sztori.”
Bár a humoré a főszerep, számos elgondolkodtató kérdést vet fel a darab: Vajon tényleg ennyire különböző a két nem? Annyi rossz ember járkál a világban, miért a jóknak kell elszigetelődni? Mire képesek az érzelmek egy rigolyás ember életében? Meg tudunk-e változni egymásért?
Számomra nagy lépcsőfokot ért el Alvin, amikor Karen kedvéért kiment a lakásából, és a szomszéd otthonában főzött vacsorát. A nyugalmat azonban Karen volt barátja, Paul felborította, és erőszakos érvekkel próbálta visszahódítani volt barátnőjét. Ez olyan indulatokat váltott ki Alvinból, melyeket ő sem gondolt volna, hogy képes előhozni.
A pár ezeket a nehézségeket áthidalva indult el közös útján, hogy lassan, de biztosan Alvin problémái helyreálljanak és Karen ne féljen többé a magánytól. A szerelem a két fél között erősebb, mint a (vajon mennyire?) ellenkező tulajdonságaik. Így csiszolódott össze egy nő és egy férfi, a pesszimizmus és az optimizmus, két teljesen különböző, de egyben kiegészítő világ.
Véleményem szerint a Balkon kilátással című komédia egy könnyed darab, azokra az estékre, amikor teljesen ki tudunk szakadni saját világunkból, azáltal, hogy egy olyan előadást látunk, amely lehet, mégiscsak a saját életünket reprezentálja. Mégis olyan könnyű elvonatkoztatni a színdarab humorának segítségével, hogy nem esik nehezünkre párhuzamba vonni saját életünkkel.
