Egy káromkodó papagájtenyésztőt alakít Pataki Ferenc az Orlai Produkció novemberi premierjén. Két sikeres szegedi évtized után 2018-ban kezdte újra a pályáját Budapesten, ahol hat darabban játszik, mellette forgat, szinkronizál, szabadúszóként is megtalálta a számítását.
Revizor: Laurent Baffie vígjátékát Zöldi Gergely fordításában Tok-tok avagy hogy pattog a kocka? címmel Paczolay Béla rendezésében november 5-én mutatja be az Orlai Produkció a Belvárosi Színházban. Mit érdemes tudni az általad játszott figuráról?
Pataki Ferenc: Fred, a papagájtenyésztő egy gyógyíthatatlan Tourette-szindrómás figura, aki gyakran káromkodik, főleg akkor, ha valamilyen nyomás alá vagy kényszerhelyzetbe kerül. Azért is tenyészt papagájokat, mert azt otthon, a négy fal között is tudja csinálni. Az összes papagáját visszaviszik a vevők, ugyanis Fred hatására a madarai is ocsmányul beszélnek. Többet nem mondhatok, mert az már spoilerezés lenne. Annyit elárulok: váratlan csavar van a darab a végén.
R: Mit jelent a Tok-tok?
PF: A darab egyik szereplője kezdi el Tok-toknak nevezni a gyakran tikkeléssel járó betegségüket. A taxisofőr, a fitneszedző, a műszaki rajzoló, a szentfazék és a laborasszisztens egyszerre kapnak időpontot a specialista rendelésére, akinek késik a repülőgépe, így a betegeinek együtt kell várakozniuk. Az egyik próbán arról beszélgettünk a kollégákkal, hogy a darab igazából az elfogadásról szól. Arról, hogy próbáljuk meg tolerálni egymást és a másik furcsa dolgait. Ha nem foglalkozunk annyit magunkkal, ha másokra koncentrálunk, akkor még a berögződött dolgainkról is megfeledkezhetünk.
R: Tizenkilenc évad után, 2018-ban köszöntél el a Szegedi Nemzeti Színház társulatától, mellyel olyan szerepeket játszottál nagy sikerrel, mint például Peter Shaffer Equusának Alanje, Jago és Salieri. Budapesten szabadúszóként szinte újrakezdted a pályád. Megtaláltad a számításod?
PF: Igen. Jó csapatra találtam az Orlai Produkciónál. Persze szabadúszóként lazábban kapcsolódunk össze, mint egy társulatban. Az a színész vagyok, akinek a pályája elején szüksége volt a társulati létre. Fontos volt vidéki színháznál megedződni. Úgy érzem, negyvenegy évesen éppen jókor váltottam. Ma már szabadúszóként jobban tudom kamatoztatni a tapasztalataimat nemcsak a színházban, hanem a filmekben és a szinkronban is.
R: A Válaszfalakban Hernádi Judit az egyik partnered, akivel már Alföldi Róbert emlékezetes szegedi Szentivánéji álom-produkciójában is együtt játszottatok.
PF: Ki gondolta volna még akkor, hogy majd Pesten együtt fogunk dolgozni... Nagy dilemma egy színész számára, hogy szabadúszó vagy társulati tag legyen. Sokáig voltam egyetlen társulat tagja, ennek a formának minden örömét és nyűgét megismertem. A szabadúszás most izgalmasabb létezési formának tűnik, az újdonság varázsaként ér minden feladat, és mindenhol nagyszerű kollégákkal dolgozhatok.
R: Míg az Apád előtt ne vetkőzz vagy a Redőny művészszínházi produkció, addig a Válaszfalak, a Hogy szeret a másik és az Irodai patkányok is szórakoztató bulvárszínház. Melyik áll hozzád közelebb?
PF: Jó, hogy Orlai Tibor odafigyel arra, hogy az igényes szórakoztató produkciók mellett a színészei művészi szempontból izgalmas kihívást jelentő feladatokat is kapjanak. A bulvárdarabok ugyanolyan koncentrációval és alapossággal készülnek, mint a komolyabb, mélyebb témákkal foglalkozó, művészszínházi jellegű előadások. A bulvár könnyedebb, de nem biztos, hogy mindig a könnyebb műfaj.
R: A Redőnnyel elnyertétek a Vidor Fesztiválon a legjobb kamaraelőadás díját. Mi a produkció sikerének titka?
PF: Élő, lüktető, pergő, jól mondható szöveg. Debreceni lévén jól ismerem azt a nyírségi közeget, ahol játszódik. A humor Maros András regényeiben ugyanolyan fontos és hangsúlyos, mint ebben a darabjában, ahol végül a drámai erő is megjelenik. Sok néző a nagy nevetések után a könnyeit törölgeti. Ha ezt sikerül elérni, az nekünk, előadóknak is jó érzés. A díj pedig fontos szakmai visszajelzés.
R: Milyen új feladat vár még rád az évadban az Orlai Produkciónál?
PF: Tavasszal Tasnádi István rendezi nálunk saját darabját, a Tapasztalt asszonyt.
R: Nyár óta forgatjátok a Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első részéből készülő nyolcrészes tévésorozatot, a Tündérkertet, amiről azt nyilatkozták az alkotók, hogy egy XVII. századi Kártyavár vagy a magyar Trónok harca lesz.
PF: A történelmi-politikai thrillersorozat a három részre szakadt Magyarországon zajló hatalmi harcokat mutatja be, roppant izgalmas figurákkal és meglepő fordulatokkal. Amikor elolvastam Móricz regényét, meglepődtem, hogy mennyire friss és szabadszájú szöveg. Tasnádi István remek forgatókönyvet írt belőle. A tervek szerint decemberig tart a júliusban kezdődött forgatás, ami több helyszínen, többek között Fóton, a Kiscelli Múzeumban és Visegrádon zajlik. Lovagolni is meg kellett tanulnom. Érdekes, hogy létező történelmi alakokat személyesítünk meg, akiknek utána lehet olvasni. Az általam játszott Imreffy kancellárról, Báthory Gábor jobbkezéről azt írják, hogy tehetséges politikus volt. Nagyszerű a stáb, kitűnő a szereposztás. Madarász Isti rendezi, Garai Gábor a vezető operatőr. A tervek szerint jövő ősszel mutatják be a sorozatot.
R: Gyorsan ráéreztél a forgatás ízére?
PF: Miután Budapestre költöztem, hamar jött a nyolcvan részes RTL-es sorozat, a Bátrak földje forgatása, aminek köszönhetően beleedződtem a filmezésbe. Hamarosan érkezik az RTL+-ra A Nagy Fehér Főnök, amit tavaly nyáron forgattam.
R: A legtöbbet olvasó színészek közé tartozol. Most milyen könyvet ajánlanál?
PF: Amikor olyan sokat dolgozom, mint mostanában, akkor inkább rövidebb fejezetekből álló könyveket választok. Legutóbb Károlyi Csaba új interjúkötetét vettem meg: Egy teljes év – Beszélgetések Nádas Péterrel. Rákattantam a brit újságíró, Tim Marshall könyveire is, aki a Sky News és a BBC munkatársaként írta meg A földrajz fogságában és A földrajz hatalma című kétkötetes művét, melyben geopolitikai szempontból vizsgálja a világ összes térségét. Hallatlanul érdekfeszítően, szórakoztatóan és közérthetően ír, pontos és sokszor döbbenetes képet fest a világ mai állásáról.
R: Lányod táncművészként diplomázott. Hogy fér meg két dudás egy csárdában?
PF: Jól! Egy helyen, a Jurányiban próbálunk, Noémi a Duda Éva Társulat tagjaként két emelettel felettem dolgozik. Szegeden is előfordult néhány éve, hogy én a Kisszínházban lent próbáltam a színpadon, ő pedig a Szegedi Kortárs Balett csapatával fent, a balett-teremben. Nagyon jól sikerült nyáron a diplomavizsgája, hihetetlenül ügyes volt, utána büszke apaként fogadtam a gratulációkat.
