Az Orlai Produkciós Iroda legújabb bemutatója a Belvárosi Színházban került színpadra (egy nyári, Benczúr kerti szabadtéri előbemutató után). Penelope Skinner darabja már a címében is hordozza az este lényegi üzenetét: igazi legendák játszanak benne. Az előadás az idén Londonban debütált, most pedig már Magyarországon is látható Szabó Máté rendezésében, fantasztikus színészek előadásában.
A főszerepeket, Ellent, az egykori színésznőt Hernádi Judit, illetve Kate-et, a fiatal filmes tartalomfejlesztőt László Lili alakítják. Kate főnökét, a filmstúdió-vezető Sue-t Ullmann Mónika, Ellen szomszédját, a különös költőnőt, Christ Járó Zsuzsa játssza. A darab egyetlen férfi karaktere Greg, Kate filmrendező férje, akit Schruff Milán személyesít meg.
Rajongással szeretem az élet-ízű színdarabokat. Azokat, melyek története nem kiszámítható, nem fekete és fehér minden, és nem a “jó győz, a rossz megbűnhődik” a fő üzenetük. Azok a történetek nyűgöznek le, melyek magukkal ragadnak, hullámzók, kiszámíthatatlan fordulatokban gazdagok, olyan helyezeteket és dilemmákat tolnak a képembe, amelyekkel már vagy volt dolgom az életben és ezért ismerősek, vagy lesz dolgom velük, és erre felvérteznek.
Orlai Tibor hihetetlen érzékkel tapint rá, hogy adott pillanatban mi az a történet, ami székbe szegezi és egész estére leköti a nézők figyelmét, és mindig van tanulság bennük, amit hazavihetünk. Emellett szívmelengető volt látni, hogy a nézőtéren érdeklődéssel és kíváncsian foglaltak helyet az Orlai Produkció más előadásaiban játszó színészei. A kiváló darabválasztás és színészcsapat pedig ismét garantálta a sikert.
Ellen harminc éve eltűnt az emberek elől, azt rebesgették, gyilkosság áldozata lett. Pedig él, és igencsak megvan a véleménye mindenről. Kate, a fiatal filmes kapja a feladatot, hogy felkeresse őt és kiderítse: miért, ki elől szökött a tengerparti sziklán álló házba az egykori nagy színésznő. Mi a titok, amit végre el akar mondani? Két generáció és két világnézet kóstolgatja egymást igen szellemesen, és hamarosan kiderül: mindenkinek kapaszkodnia kell, ha tartani akarja az iramot.
Miközben érzékeny és kiemelten fontos témáról mesél a darab, nem címkéz és nem trivializál. Mély, emberi történeteken, sorsokon, nézőpontok bemutatásán keresztül mond el fontos igazságokat. Persze mondhatjuk, hogy metoo-történet, annál mégis sokkal összetettebb, ráadásul ez is csak egy címke. Azáltal, hogy a történet fokozatosan bontja ki a szereplők életét, gondolkodását és viszonyulását a világhoz, közelebb hozza őket, és segít megérteni különböző nézőpontjaikat. Nem ítélkezik (a néző persze ezt megteheti), hanem feltárja, hogy egymással kölcsönhatásban a szereplők milyen érzéseket élnek át, és ezek az érzések hogyan képesek változni új impulzusok hatására.
Lelkileg talán László Lili feladata a legösszetettebb, hiszen Kate szerepében ő az, aki tulajdonképpen hátrahagyja egy időre korábbi életét, és szikrázó kölcsönhatásba kerül Ellen-nel és Chris-szel. A Hernádi Judit által megszemélyesített Ellen hasonlóképpen megjárta a maga poklát és kanosszáját. Ő már képes higgadtan, távolról szemlélni és megítélni azt a konfliktust, mellyel Kate éppen küzd. Persze Ellen sem adja könnyen magát. A történet zsenialitása részben abban rejlik, hogy egyáltalán nem rágja a szánkba a múlt történéseit, sőt, megengedi magának azt a luxust, hogy tág teret engedjen saját értelmezésünk szárnyalásának. Elragadónak tartom, amikor egy előadás láttán többféle megértésem is lehet, és ha van benne némi titokzatosság, vagy nem derül mindenre fény.
Hernádi Judit sziporkázik a különc, tulajdonképpen önkéntes száműzetésbe vonuló Ellen szerepében. Kicsit olyan ő, mint egy tüskés süni, aki nehezen enged közel magához bárkit. Akit viszont megkedvel, azzal barátságot köt. Ellen karaktere bővelkedik iróniában, amelynek Hernádi Judit a mestere. Ki is hozza a legtöbbet a karaktere nyújtotta lehetőségekből. Az irónia mellett persze humoros és szerethető, ám az alaptörténet miatt drámai is a karaktere. Ezerarcú.
László Lili látványosan és gyönyörűen mutatja be egy nő küzdelmét és vívódását a családi és a karrier szerepei között őrlődve. A lemondás, önfeladás, a férfi elnyomásnak engedés mind megjelenik szerepében. Ahogyan önként lemond a saját jövőjéről és álmairól, és mindezt mosolyogva, a férfi akaratának szinte észrevétlenül alárendelve teszi, közben szinte azért is bocsánatot kér, hogy egyáltalán létezik. Ismerjük az érzést, amikor mindent jól akarunk csinálni, görcsösen megfelelni a szerepeinknek és a magunkkal szembeni, valamint a társadalmi elvárásoknak. Mivel ezek rendszerint egyáltalán nincsenek összhangban sem velünk, sem egymással, szinte borítékolható, hogy a kártyavár előbb-utóbb összedől. Amikor aztán ez Kate-tel megtörténik, a férje, Greg idegösszeomlást vizionál, pedig a valós helyzet annál sokkal összetettebb és konokabb: a nő lemondott önmagáról, és a tudata, a szíve zsigerileg tiltakozik az elnyomás ellen. Valójában segítségért kiált, de valódi segítséget nem kap.
A meggyötört kétségbeesés stádiuma ez, a tenger feneke, ahonnan még van ugyan egy utolsó esély elrugaszkodni és kilőni a vízből, de vajon tud-e élni ezzel Kate? Egészen furcsa, hogy nekem családi párhuzam jutott eszembe az apámról, aki szintén nem ismeri a nem szót, és bármi áron lenyomja az akaratát mások torkán, beleértve a szeretteit is. Ez a fajta bántalmazás bőven túlmutat a címkéken, vagy a nevelő szándékon. És van, hogy az ember akar ugyan, de már nem tud kiállni az igazáért. Vagy azért, mert alkatilag képtelen rá, esetleg a túlzott alázatra neveléssel már gyerekkorban kiölték belőle, vagy már annyira fáradt, hogy nem tudja a küzdelmet végigcsinálni.
Ellen szomszédasszonya, Chris szerepében Járó Zsuzsa alakítása is emlékezetes. Kicsit elvont, kicsit különc, afféle bölcsész alkat, akinek viszont jó a közelében lenni. A három nő harmóniára talál együtt a tengerparti házban, békére lelnek egymásban. De hogyan hat erre az idillre Greg nem várt megérkezése? Mennyire erős Kate elhatározása a változtatás kapcsán? Mennyire maradt manipulálható és észrevétlenül kényszeríthető? Mit tehet Ellen és Chris ebben a helyzetben?
Schruff Milán, a férfi, Greg szerepében értetlenül áll Kate látszólag néhány nap alatt bekövetkezett pálfordulása előtt. Pedig lassan, cseppenként gyűlt a nő torkán lenyomott méreg. Az persze látványos, amikor Kate robbant, de érdemes végiggondolni az idáig vezető utat is. És hogy van-e visszaút? Az előadás vége egy hatalmas gyomros. Csak úgy mellékesen látjuk, hová fejlődött a történet. De az a retinánkba ég…
Sue, a filmstúdió vezetője, Kate főnöke a darabban Ullmann Mónika. Szakmailag jéghideg profi, látszólag tökéletesen zsonglőrködik a munka és a magánélet dolgaival. Ő egy feladatot bíz Kate-re, amit el kell végeznie. Megfelelően manipulálja is a nőt, hogy érezze magát még tökéletlenebbnek a millió női szerepben történő egyidejű helytállás szükségessége miatt. Sok minden adódik össze a teljes önfeladásig, feltámadásig és újra elveszésig, ami viszont biztos, hogy ezzel mindenki csak veszíthet.
Rengeteg muníciót ad a hazaútra, és a megtekintés utáni jó néhány napra ez a történet. A csodás szereposztás és kiváló színrevitel segíti, hogy maradandó élménnyé váljon ez az este. A darab fő dilemmája bármely életkorban és élethelyzetben ismerős lehet mindenkinek, mert a problémakör univerzális. Éppen ezért érdemes megnézni, mert segíthet felismerni a korai jeleket és elrántani a kormányt, amíg lehet. Mert van, hogy nincs más megoldás, ha a saját életünket akarjuk élni.
