A férfi könnyedén lép ki több évtizedes házasságából, az asszonyban ellenben a világ omlik össze. Az előbbit a változás eufóriája kárpótolja a felmerülő nehézségekért. Aztán eszmélnek felek, és lassan, jól kivehetőn módosulnak az erőviszonyok.
A hétköznapok taposómalmában a férfi elhatározásának lendülete megtörik. Biztossá lesznek a régen sejtettek, miszerint bármiféle szépséget és nagyságot nélkülöznek a mindennapok. Ezt még a fiatal lány sem feledtetheti. Viszont az asszony, aki magától bele sem kezdett volna élete átgondolásába, mind jobban érzi magát bőrében és merészen új célokat tűz maga elé. Nem is volt eltékozolt idő elindulni az úton. Az asszony még csak nem is sejti a végállomást, így szinte beláthatatlanra tágul számára a horizont. Ekkorra a férfi visszafelé indul(na), de a régi egyensúly és harmónia már a múlté.
A fenti, az utóbbi években archetipizálódott történetet dolgozza fel a De kié lesz a kutya? című válási komédia. Egy 2019-ben készült német filmet alkalmazott színpadra az eredeti mű forgatókönyvírója, Martin Rauhaus. Az előadás Paczolay Béla rendezésében, Zöldi Gergely magyar szövegével látható a Belvárosi Színházban.
A csupa ismerős szituáció ellenére a szerelmi háromszög részben új arcát mutatja az Orlai Produkciós Iroda által gondozott produkció. Mindez a pontos történetmesélésnek és az illúziók nélküli karakterépítésnek köszönhető. A lány és az asszony egyaránt meghozza a bátor, ezért kényelmetlen döntést. Az okos és határozott Laura (Bíró Panna Dominika) tovább lép igazi perspektívát nem ígérő kapcsolatából. Dorisnak (Szinetár Dóra) pedig tetszik a szabadság, és esze ágában sincsen visszatérni a megszokotthoz. A járt utat adja az ismeretlenért.
Az alaphangot Bruhns pszichológusnő adja meg. A válási terápia szakértőjeként őszinte válaszokat vár a közönségtől. Arra kíváncsi, hogy kik élnek törvényes házasságban, és kik élnek együtt papírok nélkül. A demográfusok szerint rohamosan fogy a magyar, ezért nyújtott némileg megnyugtató perspektívát április 21-én, hogy többen emelték kezüket a magasba, hogy gyereket nevelnek, semmint háziállatot tartanak.
Péterfy Bori joviális szakpszichológus Bruhns szerepében magabiztos és mértéktartó, minden helyzetben igyekszik megőrizni higgadtságát. A szakmai tudása azonban saját magánéletében semmitől sem védi meg. Péterfy igazi helyét monológja jelöli ki az előadás világában. A pszichológusnő kilépett a jól működő kapcsolatából, mert fontosabbak voltak számára a külsőségek a belső tulajdonságoknál. A kezdeti érzelmi zuhatag után az új kedves hamarosan kitette Bruhns szűrét. Ahogy a zománc pattogzik a sokat használt edényről, úgy mutatódnak meg gyengéi, egészen addig, hogy világossá lesz a pszichológusnő magánya, amely mélyebb, mint a többieké.
Georg veszti a legtöbbet, hiszen két kényelmes szék között tart a padló felé. Pataki Ferenc a férfit adja, aki nem szereti, ha középkorúnak nevezik. A sármos, őszülő halántékú Georg élete fellángolását éli. Az akváriumigazgató vonzereje a szakbarbárságában rejlik. A medúzák szerelmi életét mind a beavatott, mind a laikus számára izgalmasan magyarázza el, de nem biztos, hogy más is érdekli, legalább valamennyire. Pataki kiválóan adja a magasról nagyot zuhanót, a magabiztos fellépésűből a gyámolítandóvá válót. A porckorongsérvvel küzdő férfiba váratlanul hasít a fájdalom. A kínból eredő, hirtelen jött gyermeki lét kiszolgáltatottsága mutatja a házaspár lelki összetartozását.
Esendő érzelmeinkkel mulatságosan, szerethető előadásban szembesítenek bennünket a Belvárosi Színházban. Vélhetően a nemek mentén lesz megosztó De kié lesz a kutya?, amely szokatlan egy szórakoztató előadás esetében.
Nem tudni ki jár jobban. Aki mer váltani, változtatni, vagy az, akit messzire kerülnek az érzelmi krízisek. Valamennyien újrakezdők vagyunk olykor, de ha a kedves valóban távolodik, akkor életünk átértelmeződik. A zárlatra a darab címe költői kérdéssé nemesedik, merthogy a lényegtelen dilemmák túlmutatnak önmagukon. A Maupassant névre hallgató házikedvenc sorsát ezért borítsa jótékony homály.
