Hogyan dolgozza fel a feleség, hogy férje veszélyhelyzetben őt és a gyerekeiket hátrahagyva elmenekült, és hogyan képes a férj a tettével szembesülni? Erre az alapproblémára épül Ruben Östlund Lavina című alkotása.
Tihanyi Ildi egyszerű, de roppant ötletes, pillanatok alatt átalakítható díszlettel idézte meg a sípályák és hütték hangulatát, hogy a francia Alpokba képzelhessük a szereplőket, ahonnan a legelső jelenetben a fiatal influenszer, Marie (Tóth Zsófia egyszerre laza, szimpatikusan vagány és idegesítő) élőzik - szükségszerű, a barter része, hisz máskülönben nem lenne pénze egy ilyen drága síparadicsomban nyaralni, plusz egy gyönyörű helyszín ideális a lájkok gyűjtésére és a követők számának növelésére, ami újabb reklámszerződéseket hozhat. A mobiltelefonja rabja, hisz bármi érdekes lehet egy posztra vagy bejelentkezésre.
Tomasnak (Mészáros Béla) üzletemberként telik arra a fizetéséből, hogy négyfős családját befizesse ugyanide egy téli vakációra, hogy minőségi időt tölthessenek együtt, ne kelljen folyton munkával kapcsolatos hívásokat felvennie. A mobilja ugyanakkor nála is mindig kéznél van. Akkor is, amikor egy lavina a hütte terasza felé tart. Az utolsó pillanatig nyugtatgatja feleségét, Ebbát (Járó Zsuzsa) és gyerekeit, hogy irányított robbantásról van szó, de amikor a hó eléri őket, ő az első, aki a mobiljával eliszkol. Egyiküknek sem esik bántódása, a családjukról alkotott kép viszont komoly sérüléseket szenved.
Mészáros Béla és Járó Zsuzsa kiválóan hozzák a másképp őrlődő férjet és feleséget, akik különbözőképpen próbálják feldolgozni a történteket: ahogy sok házasságban, előbb úgy, mintha mi sem történt volna, aztán tőmondatokban büntetéssel. Persze a feleségből előbb-utóbb kirobban, hogy cserbenhagyásnak érzi, amiért Tomas otthagyta a családját, míg a férj tagad, szerinte csupán másképp látják, mi történt. Általános emberi gyarlóság, hogy sokszor nehezen ismerjük el és be, ha hibázunk, hisz az életben is többnyire ahhoz szoktunk, hogy az rossz, elítélendő, sokszor büntetés is jár érte. Tomas talán családapaként és vezető beosztású férfiként is úgy érzi, nem engedheti meg magának a hibákat.
Ebbe a feszültségtől vibráló helyzetbe érkezik meg Tomas barátja, Mats (Száraz Dénes) és jóval fiatalabb barátnője, Jenny (László Lili): felhőtlen szórakozásra számítanak, ehelyett a vita hevében állásfoglalásra kényszerülnek - ahogy mi nézők, úgy ők sem képesek oldalt választani, hisz ha őszinték vagyunk magunkhoz, mi sem tudjuk, veszélyhelyzetben hogyan reagálnánk.
Ahogy azt sem, feleségként meg tudnánk-e bocsátani egy ilyen, a megcsalásnál is bonyolultabb cserbenhagyást. Biztos, hogy mi minden helyzetben a gyerekeinket mentenénk, nem magunkat? Nincs olyan zsigerből jövő félelmünk, ami felülírja az érzéseinket? És ha van, hogyan dolgozzuk fel? Mi is összeomlanánk?
Végül már nemcsak Tomas és Ebba, hanem Mats és Jenny kapcsolata is megkérdőjeleződik, mérlegre teszik a másik tulajdonságait és jellemét, közben elgondolkodtatnak a saját gyengeségeinken. Amikor már kezdenénk nagyon kényelmetlenül érezni magunkat, érkezik Marie, az influenszer, a férje és gyerekei nélkül nyaraló Charlotte (Ullmann Mónika) és a több szerepet játszó Rohonyi Barnabás, hogy humoros megjegyzésekkel és szituációkkal oldják a feszültséget.
A Lavinát nézve néha elszoruló szívvel, máskor felszabadult kacajjal rájövünk, hogy néha túl egyszerűen, túl gyorsan és átgondolatlan szavakkal ítélkezünk. Ehelyett próbáljuk meg a másik helyébe képzelni magunkat, megérteni, megbocsátani neki, a hibákkal együtt elfogadni és szeretni. Mi is csak ezekben reménykedhetünk, ha egy helyzetben rólunk is kiderül, nem úgy viselkedünk, ahogy gondolnánk.
