Az Orlai Produkciós Iroda és a Katona József Színház a Belvárosi Színházban állította színpadra Ruben Östlund 2014-es, a cannes-i nagydíjjal jutalmazott Lavináját.
Tökéletes boldogságban élő, szép házaspár a tejfölszőke gyerekeikkel vakációzik egy síparadicsomban a francia Alpokban. Szófogadó gyerekek, szeretet, békesség, idill. Mármint látszólag. A már-már zavaró összhangot semmi sem képes felbomlasztani, legalábbis egészen addig, amíg a hütte teraszán ebédelő vendégek, és köztük a szóban forgó család felé nem indul meg egy lavina.
Ritkán lát ilyet az ember közelről, a vendégeket alaposan felcsigázza a feléjük tartó hózuhatag. Mindenki videózni kezdi, közben a szintén felvételt készítő apuka, Tomas azzal nyugtatja az egyre fenyegetőbb lavinától pánikolni kezdő családját, hogy nem kell aggódniuk, amit látnak, az mesterséges, a szakemberek urai a helyzetnek és képesek kontrollálni a havat.
A hócsuszamlás mégis eléri a teraszt, mindenki fejvesztve menekül, beleértve a feleségét és gyerekeit hátrahagyó, telefonjával a kezében üvöltve elrohanó családfőt is. Miután eloszlik a por és elmúlik az ijedtség, az apa úgy ül vissza az asztalhoz folytatni az evést, mintha semmi nem történt volna. Ebba, az anya viszont nem tud túllendülni azon, hogy férje magára hagyta őket, és a gyerekekben is nyomot hagynak az események.
Ez a pár drámai pillanat töri meg a látszatboldogságban élő főszereplőkről kialakult csilli-villi képet, a történtek után ugyanis nemhogy a két kicsi és az anyjuk, de még az apa sem képes többé a család védelmezőjeként tekinteni saját magára. A gyerekek öntudatra ébrednek és tükröt tartva a szüleiknek a legnagyobb magabiztossággal beszélnek vissza, Ebba is egyre rosszabbul érzi magát a luxus-síközpontban, Thomas pedig próbál úgy csinálni, mintha nem lehettek volna akár valódi életveszélyben is a büfé teraszán.
Ahogy haladunk előre, a történet egyre kínosabb kérdéseket és párkapcsolati problémákat boncolgat, kívülállóként is nehéz megítélni, hogy kinek a pártjára álljunk. Ruben Östlund svéd–dán–norvég filmjét, a Lavinát Tom Price írta színpadra. Most a Katona József Színház és az Orlai Produkciós Iroda dolgozta át a Belvárosi Színház színpadára a jómódú svéd család helyett egy hazai közönség által könnyebben befogadható verzióra, hogy a magyar néző is magára ismerhessen a szereplőkben.
A Zöldi Gergely fordításában és Pelsőczy Réka rendezésében készült darabban másfél órásra rövidítették az egyébként majdnem kétórás film cselekményét. Annak, aki túl hosszúnak és elnyújtottnak tartotta a filmet, talán pont tetszeni fog a kurtítás, még úgy is, hogy ezáltal a sokkoló esemény miatt kialakult drámára és önmarcangolásra kevesebb hangsúly került. A filmben hosszasan kibontott konfliktus így sokkal pörgősebb, a nézők figyelmét pattogó, gyakran odamondogatós párbeszédekkel tartja fenn az előadás.
A Belvárosi Színházban visszaköszön az Östlundnál repetitíven megjelenő és a házaspár tagjai közötti feszültség eszkalálódását jól ábrázoló fogmosós jelenet, illetve a lavinarobbantások hangja, ahogy az időről időre ismétlődő, vészjósló hanghatások is. Néhány dialóg ugyancsak szóról szóra át lett emelve, de Pelsőczy Lavinájában azok számára is lesz újdonság, aki látta a történet eredeti verzióját.
A párbeszédek úgy lettek átírva, ahogy azok egy magyar ember szájából is elhangzanának, a síelést és a film utolsó előtti jelenetét (amikor az életveszélyesen vezető sofőr miatt pánikoló anya után ijedtében mindenki leszáll a buszról) pedig egy kis változtatással tették színpad-kompatibilissé. Ráadásul, mivel Pelsőczy Rékának szívügye a természetvédelem, nem meglepő, hogy a rendező éppen egy síparadicsomban játszódó darabban hívja fel a figyelmet a klímaváltozás súlyosságára és egy környezetvédelmi civil szervezet támogatására.
A humoros párbeszédek elvesznek a film mondanivalójának súlyából, de azért, ha nem a nézőtéren, akkor talán az előadás után elgondolkodunk azon, hogy mit jelent odafigyelni egymásra és a környezetünkre, na meg átértelmezzük a modern családokban betöltött férfi-női szerepeket és a partnerünkhöz fűződő viszonyunkat.
A Lavinát a Belvárosi Színházban láthatjuk, a főbb szerepekben Járó Zsuzsával, Mészáros Bélával, László Lilivel, Száraz Dénessel, Ullmann Mónikával, Tóth Zsófiával és Rohonyi Barnabással. A gyerekeket Sándor Rebeka Sofie, Vas Hanna Regina, illetve Tereczi Dániel Tamás és Mester Máté alakítják.
