A Legjobban a nőktől féltem című színdarabot az Orlai Produkciós Iroda Dékány Barnabás magával ragadó szereplésével mutatta be.
A párkeresés fiatal felnőttként zűrzavaros dráma, a megfelelési kényszer, a bizonytalan vágyak, az önismereti hiányosságok viszont nem sok sikerrel kecsegtetnek egy férfi számára. Az első nagy szerelem árnyékában, tele gyerekkorból átörökített szorongásmorzsákkal különösen nehéz feladatnak tűnik legyőzni a bizalom útját álló gátlásokat.
Horváth András Dezső Legjobban a nőktől féltem című könyvét Deés Enikő adaptálta színpadra, melyet az Orlai Produkciós Iroda azonos címen a Benczúr Ház Rendezvényközpontban, majd a Jurányi Inkubátorházban tűzött műsorra, Dékány Barnabás zseniális alakításával, zenei, fény- és hangaláfestéssel, Georgita Máté Dezső rendezésében.
A színpadon egy merőben érzékeny, félénken mosolygó huszonhat éves férfi áll, aki hamar megtapasztalja: az élet nem mindig a legegyszerűbb úton vezet a megoldások irányába. Néha megugorhatatlannak tűnnek azok az akadályok, amiken mások láthatólag megingás nélkül átnyargalnak. És olyankor mennyire lehet irigyelni azokat a szerencsés másokat!
Nem is kellenek hatalmas, velőt rázó traumák ahhoz, hogy az ember meginogjon világa szélén, elég hozzá egy érzékeny szív és a maszkulinitás égető elvárásai a társadalomban. Sőt, néha talán elég egy Kuroszava-film hatévesen, hogy az apa óvatos telefonhívása visszhangozzon a fejben húsz éven át: „valami baja van a gyereknek”. Elég egy mindent elsöprő szerelem elmúlása, vagy egy előzmény nélküli, megrázó utcai támadás, hogy a világ terhe megrogyassza a remegő lábakat. „Az erőszak az élet része, tudja ezt minden férfi. Rajtam kívül” – hangzik el a beismerő vallomás a színpadon, az apától kapott útravalóra reflektálva.
A férfi szárnyát bontogató újságíróként egy idős szexuálpszichológussal készít interjút, aki a beszélgetést követően két telefonhívást tanácsol neki: egyet a húsz éve nem látott apjának és egyet egy prostituáltnak. A fiatal férfi elragadó stílusban adja át kacifántos szerelmi útkeresését Hannától, az első igazitól kezdve a könnyen befűzött nők sokaságán, a kötődési nehézségeken és az egymás után lehúzott vodkákon át az elköteleződést és a szexualitást övező banális gubancokig.
Megküzdési stratégiája nem vezeti ki a gödörből, sőt, egyre mélyebbre löki, az útkeresés nehézsége pedig nem véletlen, hiszen „a szex bizalom” – hangzik el a kulcsfontosságú meghatározás a szexuálpszichológus szájából, Csákányi Eszter hangján. De vajon megtanulhat még bízni egy lélek, tele sérelemmel és bénító gáttal?
Mindennapi esetlenségünkre pedig valószínűleg csak egyetlen igazi gyógyír létezik: az önirónia. A szerethető humor végigkíséri a történetet, és emberivé tesz minden közös ügyetlenkedést. Mert a világon nincs természetesebb, és még sincs nevetségesebb, mint szeretkezés közben puszta időhúzás végett 1956 tankjaira gondolni. És nincs hétköznapibb a szabadkozásnál: bocs, tudod, a pia. Vagy a zavartan suttogott kérésnél: csak segíts betenni. Vagy ziláltan, összepisilt nadrággal metróra szállni egy utcai késelést megúszva. Vagy megírni, majd el nem küldeni egy megkésett szerelmi vallomást. Vagy a prostituált előtt fejtetőig pirulva habogni: csak szeretnélek... meztelenül látni. Csak soha nem beszélünk róla.
Mindennapi esetlenségünkre pedig valószínűleg csak egyetlen igazi gyógyír létezik: az önirónia. A szerethető humor végigkíséri a történetet, és emberivé tesz minden közös ügyetlenkedést. Mert a világon nincs természetesebb, és még sincs nevetségesebb, mint szeretkezés közben puszta időhúzás végett 1956 tankjaira gondolni. És nincs hétköznapibb a szabadkozásnál: bocs, tudod, a pia. Vagy a zavartan suttogott kérésnél: csak segíts betenni. Vagy ziláltan, összepisilt nadrággal metróra szállni egy utcai késelést megúszva. Vagy megírni, majd el nem küldeni egy megkésett szerelmi vallomást. Vagy a prostituált előtt fejtetőig pirulva habogni: csak szeretnélek... meztelenül látni. Csak soha nem beszélünk róla.
