2016. április 11-én játszott utoljára Kulka János színpadon egy operabeavatóban, egészen fergetegesen és nyoma nem volt még a stroke-nak, amely néhány órán belül érte. Nagyjából 110 emberrel együtt tanúja voltam ennek az utolsó estének, amelyről a "Puncstorta csörgőkígyókkal" című bejegyzésemben részletesen beszámoltam, még mielőtt megtudtam, hogy mi történt vele.
Azóta lepergett több, mint nyolc év, Kulka János gyógyulgatott, fellépett már két előadásban kisebb szerepekben, de most vállalt először önálló előadást. Nagy mutatvány tanúi vagyunk, egy órán keresztül lekötni kétszáz ember figyelmét, kemény feladat egy tökéletesen egészséges színésznek is.
Most mindannyian megláthattuk, hogy hol tart éppen a gyógyulási folyamata, az előadás lényegében visszaadja nekünk Kulka Jánost.
Praktikus tanács: Az Orlai Produkció decemberi jegyei október 15-től lesznek megvásárolhatóak - erre néhány óra alatt biztosan elfogynak majd, mivel nem túl nagy a Jurányi színházterme, ahol játsszák. Résen kell lennie annak, aki szeretné Kulka Jánost egy órán keresztül élőben megfigyelni. Jó hír, hogy a jegyek helyre szólóak, így megúszható az ajtó előtti nyomakodás is, lehet nyugodtan a büfében üldögélni kezdésig.
Aki odamegy a Jurányiba erre a performance-ra, nyilván azért teszi, mert korábban nagyon sok élményt köszönhetett a színésznek, azóta pedig drukkolt a felgyógyulásáért. A nevét a pécsi Hamletje kapcsán jegyeztem meg, amelyet tévében közvetítettek még valamikor a 80-as években, és nagyon nehezen tudtam elérni, hogy a szüleim hagyják, hogy fennmaradjak egészen a végéig.
Ágh Márton egy átlagos szállodai szobát épített fel neki, amely lehet bárhol, és semmi nyom nem utal Velencére. Kulka János a lehető leghétköznapibb cselekvéseket hajtja végre a szemünk előtt, átöltözik, főz egy kávét, stb. A legkisebb részletekig nem akarom leszpoilerezni a cselekményt, de e lényeg épp a hétköznapiság, a magától értetődőség - minden, ami történik, egészen természetesen megy végbe. Ha valaki nem tudna semmit Kulka Jánosról és úgy ülne be, esetleg ki is kérhetné az egészet - de lehet-e ma Magyarországon ilyen néző? A betegsége után hatalmas eredmény, amit felmutat, nagyon sok fejlesztő foglalkozás eredménye lehet az, hogy egy bögrét így tud megfogni. Ez az út nem látszik az előadásban, az előadás létrehozói a néző tájékozottságára szükségszerűen építenek.
Hiába nézem évtizedek óta, elhittem neki, hogy ő maga a kicsit unatkozó, ráérős karmester, aki készül a fellépésére. Korábban sosem képzeltem el, hogyan gyakorolja a vezénylést otthon egyedül egy karmester - milyen lehet zenekar nélkül vezényelni?
Nagyjából olyan különös helyzet lehet, mint amilyen ez a performansz, ahol látjuk Kulka Jánost egészen természetesen létezni, és közben kisebb szünetekkel hallgatjuk azt a hangoskönyvet, amelyet még 2006-ban készített (a Parlando Studióval) - Thomas Mann Halál Velencében című kisregényét olvasta fel. Az, hogy mi hangzik el a szövegből, mi nem, nyilván Zabezsinszkij Éva dramaturg és Csuja László rendező döntése - a lényeg átjön. Módunk van elmerülni a színész látványában, és a szöveget is hallgatva esetleg magunk is elgondolkozunk azon, hogy valóban bármikor bármi megeshet velünk is, semmire nincs garancia, ugyanakkor vannak csodák is, és mindenféle mélypontról vissza lehet jönni.
Sajnos, azt tudjuk a legjobban értékelni, amit elvesztettünk, és nehezen szereztük vissza.
Voltaképp ilyen Kulka János is, aki most hosszabb szünet után megint nézhető és szerethető, akinek MOST kell megint nagyon örülni. Akit most talán kicsit biztonságban is érezhetünk - megkapta a Nemzet Színésze címet és van egy saját előadása is. Mindkettő biztató fejlemény. De minden olyan törékeny...
Talán erre is ráébreszt az előadás vége felé bekövetkező katartikus váltás - na de ezt aztán biztosan nem írom le.
