Hollywood száz éve született és húsz éve elhuny fenegyerekének szabálytalan önéletrajzát Klem Viktor dolgozta fel és Vecsernyés János rendezte meg.
Csak semmi smúz, csak semmi csillogás, helyette nyers őszinteség, nők, balhék, részeg éjszakák, kijózanító nappalok, nehéz természetből is adódó konfliktusok. Klem Viktor színészbravúrja, Marlon Brando alakjának megidézése beazonosítatlan tévé- vagy filmstúdióra emlékeztető térben, néhány kellékkel, nagy adag humorral, lezser szellemességgel.
Hollywood száz éve született és húsz éve elhuny fenegyerekének szabálytalan önéletrajzát Klem Viktor dolgozta fel és Vecsernyés János rendezte meg. A szövegkönyv alapját az eredetiben 1994-ben, magyarul 2006-ban megjelent, E dalra tanított anyám című memoárkötet adta, amelyben Brando hosszas kérlelés után a The New York Times újságírójának, Robert Lindsey-nek közel hatszáz oldalon nyilatkozott.
A Botrányhős című, félig stand up, félig klasszikus előadás mintegy húsz epizódot, sztorizásba csomagolt villanásokat elevenít fel a film, a szex, a színház, a hírnév, a boldogtalan gyermekkor háza tájáról. Eredeti hangvételű, rövidebb-hosszabb villanások ezek, viszonylagos kronológiai sorrendben haladva a trágyás csizmás parasztfiútól a hetyke modorú moziújoncon át a befutott nagyvadig.
Brando szerint a színészet nem nagy kunszt, a legfőbb vonzereje a pénz, amit lehet keresni vele. Kiábrándít, demisztifikál, bicskanyitogató stílusában bárkit sérteget, megsértődik. Az a férfi, akinek a nők rögtön hanyatt fekszenek, maga is beismeri, hogy kivételes karizmájának legalább annyira köszönheti a Broadway és Hollywood meghódítását, mint az őstehetségének. Klem Viktor remek ízléssel eggyé válik Brando szerepével a srácos mosolytól a 156 kilós monstrumig – nyílt színi öltözéssel, testtöméssel –, aki kénytelen megtapasztalni, hogy egyik fia gyilkos, a lánya pedig öngyilkos lesz.
Mintha A Keresztapa Don Corleonéja „végzetesen” kísértené a valóságban. Átváltozóművészként jeleníti meg Hollywood színe-javát, Marilyn Monroe-t tűsarkúban, Charlie Chaplint a híres kalapjával, Francis Ford Coppolát fekete körszakállal, napszemüvegben, A Keresztapa castingján, valamint az indián lányt, akit Brando maga helyett küldött az 1972-es Oscar-díj-átadóra, második Oscarja átvételére, hogy felhívja a figyelmet az indián őslakosok helyzetére. J. F. Kennedy is feltűnik egy fogadáson, és nem túl hízelgő megjegyzéseket tesz Brando testsúlyára. Mindent összevetve a Botrányhős hihető és hiteles önreflexiókkal teli színpadi este a valóság és a látszat dolgairól.
