Woody Allen változatlanul meg tud írni egy fölöttébb szellemes vígjátékot, Orlai Tibor pedig simán összeszed egy olyan csapatot, amelyik ezt jól el is játssza, méghozzá a világon először, abszolút ősbemutatóként.
Bár azért a premier elején kicsit megrémültem. A parádés ötlet dacára, hogy egy bandita szalonjának falára kikerül egy lopott, egész Európában körözött Raffaello-kép, és ez jelentősen befolyásolja a családja, a gengszterek életét, kissé keszekuszának, túl harsánynak tűnt a produkció. Pedig én vevő vagyok a jóféle ripacskodásra. De úgy éreztem, rögtön a kezdetekben mindenki rátesz egy-két lapáttal, kapásból földob a deszkákra egy vaskos vonásokkal megrajzolt, elég egyszerű figurát a Brooklyni mese című produkcióban, a Belvárosi Színházban.
Aztán finomodik a játék. Kezdenek hatni Woody Allen filozofikusan szarkasztikus mondatai. Kezd kibontakozni, hogy ez nem csupán kedves marháskodás lesz, hanem azért a „fű alatt” létkérdések is felvetődnek, és áradnak majd a remek színészi alakítások.
1938-ban járunk, Woody Allen videóüzenetben el is mondja, hogy gyerekkorában éltek a környezetében gengszterek, személyesen nem ismerte, de időnként látta őket. Mészáros nem a klasszikus filmekből ismert, makulátlanul elegáns, úriember külsejű gengsztert játssza el, inkább a némiképp kelet-európai, bunkóbb verziót. Tán még azt is mondhatni, hogy olyan ízléssel, kultúrával nem rendelkező újgazdagot, aki még fel is vág arra, fennhangon kérkedik, hogy mennyire műveletlen. Az ilyesmit totálisan fölöslegesnek érzi. Ő a pénz beszél, a kutya ugat embere. Aki csupán azért vesz lopott Raffaello-alkotást, mert annyit azért tud, hogy az rengeteget ér, és meg van győződve róla, hogy jóval többért el tudja adni, mint amennyiért szert tett rá.
Megrökönyödik, amikor a felesége, Terry, Járó Zsuzsa alakításában, ki akarja tenni a falra. Nem csak amiatt, mert illetéktelen szemek is megláthatják a körözött portékát, hanem azért, mert mit keres ez az „izé”, ez az avítt régiség az ő jól berendezett, korszerű lakásában. Bámul mint borjú az új kapura, lövése sincs, mi a fenét esznek rajta. Átnéz a remekművön úgy, hogy bármi is megérintené. Bámulja, bámulja, de nem lát ki a fejéből. Áll előtte és értetlen arccal, káromkodva, szitkozódó szájjal az ég egy adta világon semmit nem fog föl belőle.
Járó Zsuzsa viszont lehuppan a kanapéra, és a szemét le nem véve a festményről eljátssza, milyen az, amikor életre szóló felismerés hasít valakibe. Amikor felismeri az igazán szépet, amit eddig nem látott meg. A tisztaságot, a mennyeit, a nagyságot. És ez elkezdi átformálni. Vígjátéki, sőt bohózati a helyzet. Ül elrévedve, a csodától meghatódva, lelkében is igencsak megérintve, a magasztosságtól átszellemülten, miközben a férje pufog, kiakad, kiabál, föl nem foghatja, hogy mi ütött a feleségébe. És aztán lassacskán, járványszerűen, az egész háza népébe. Úgy gondolja, mindenki megkergült, aki a lopott portéka hatása alá került.
Woody Allen vicces formában tulajdonképpen azt a Vörösmarty által is megfogalmazott kérdést feszegeti, hogy ment-e a könyvek, a művészet által előrébb a világ. Milyen hatással vannak a remekművek az emberekre, netán az egész életüket is megváltoztathatják? Terry kiszórja a lakás modern berendezéseit, és régiségekkel hordja tele. Gondolhatnánk, hogy sznob lett, de ez sokkal több ennél. A szépségnek lett a megszállottja, ha ehhez nincs is meg még a megfelelő ízlése, de tán valamikor meglehet. A Cseh Judit által megformált barátnőjét, Milliet is megtéríti az új „hóbortjának”. Khell Csörsz díszlettervező leleményei szerint újabb és újabb humorforrást jelentő berendezési tárgyakkal rukkolnak elő, túlzásba vitt hozzá nem értő ügybuzgalmukban. Szakács Györgyi jelmezein is igencsak tetten érhető az „irányváltás”; amikor a házaspár kisebbik lánya, a Bíró Panna Dominika alakította Isabella, aki eddig vagányul öltözködve egyik buliról a másikra járt, fennen hirdeti, hogy a kép megbabonázta, megtérítette, apáca akar lenni, és beront a színpadra ennek megfelelő ruhában, akkor nagy nevetés tör ki. Mészáros Martin, azaz Vito, a vőlegénye, aki ugyancsak bandatag, fel nem foghatja, mi a fene történt vele, miért nem akar furtonfurt bulizni, táncolni, piálni, éjszakázni menni. A László Lili által játszott Angelina, a másik lány eszesebb, vele azért eddig is előfordult, hogy könyvet vett a kezébe, nyilván még azt is tudta, mi fán terem a reneszánsz – ő mind eltökéltebben festő akar lenni. Ennek érdekében rohamtempóban belehabarodik Andrew-ba, a festőtanárba. Dékány Barnabás olyan festő, aki feltehetően jó művész, kellő önkritikával, és első pillantásra tisztában van azzal, hogy körözött remekmű függ a falon. Amellett, hogy ő is belezúg a lányba, mindent elkövet, hogy visszajuttassa a múzeumba. Na, ebből aztán jócskán lesz kalamajka! Rohonyi Barnabás Tonyként, Angelina vőlegényeként naná, hogy szintén bandatagként, hátrahőkölve, iszonyatosan felhorgadva igyekszik keresztbe tenni. Feje tetejére áll minden. Ficzere Béla a nagy melák gyilkos Vince – akinek időnként nagy a lelke és ilyenkor szórakoztatóan elbőgi magát, elege is van az egészből, meglép és Szicíliában békés szőlőtermesztéssel akar foglalatoskodni. A történések jelentős részét látjuk, de van amit Schruff Milán, az orgazda Lippy regél el. Szembefordulva velünk, olyan narrátorként, aki az eseményeken kívül, de ugyanakkor belül is van.
Brooklynba került a cselekmény, és érezhetjük azt, hogy kicsit Magyarországra. Itteni típusokat is felismerni vélhetünk. Rémisztőek és mulatságosak. Sal, a gengszterfőnök mindenkinek diktálni akar, de kezd kicsúszni a kezéből az addig biztos kézzel bitorolt szemétdombja. Számára és a többiek számára is lényegében felfordul a világ. Szabó Máté viszont a talpán nagyon is álló előadást rendezett, inspirálva a színészek játékkedvét. Elcsúszhatott volna a rossz ízlés, hatásvadász semmitmondás irányába a produkció, ami a kezdeti döccenők után abszolút belendül, pörgő ritmust vesz fel. Időnként áthallásossá válik.
Woody Allent szeretik nálunk. A Játszd újra Sam! címszerepébe több mint 40 éve bújik bele Kern András. A Lövések a Broadwayn „véletlenül” szintén gengsztertörténet. Nem is olyan régen Béres Attila rendezésében, remek előadásban ment a Thália Színházban, de valami miatt nem lett kiadós siker. Allen forgatott és koncertezett is nálunk. Novemberben lesz 89 éves. Videóüzenetében ironikusan azt mondta, bár túl van már élete felén, talán eljön még Budapestre. Úgy legyen!!!
