Élet.történetek.hu Harmadik rész
2017. 12. 18.

Élet.történetek.hu Harmadik rész

Az Élet.történetek.hu-sorozat harmadik részének december 8-án tartották a premierjét a Nagymező utcai Mozsár Műhelyben. Lengyel Nagy Anna író, újságíró riportjai nyomán készülnek a monodrámák, amik minden esetben igaz történeten alapulnak. Ezekben nem földöntúli erővel megáldott~megvert eposzi hősök mesélik el a maguk sztoriját, hanem olyan, a hátukon a világot vivő nők és férfiak, akik hangyaszorgalommal, észrevétlenül teszik a dolgukat. Idáig csupán női életutak kerültek be az Orlai Produkciós Iroda előadássorozatába: a Levél apámhoz, A nővérek, a Pira és a Bella, mind asszonysorsot regélt el a nézőknek. 

Most azonban A mi Józsink személyében itt van az első, a kenyere javát már megevő férfi. Ez a mokány, szókimondó, sokat megélt és tapasztalt lény az a fajta kisember, aki feltűnés nélkül morzsolgatja a hétköznapjait. Józsi életét nem csak saját maga alakította, hanem Magyarország és a nagyhatalmak politikája is. Erre az apró termetű, de szívós gyermekre senki nem figyelt oda, de ő mégsem úgy nőtt fel, mint a dudva. Hamar megtanulta, csak magára számíthat. Éles szemmel figyelte a látómezejébe került embereket, tudott köztük különbséget tenni, észrevette, ki a hitvány, vagy a szavatartó. Akárhogyan változtak a külső körülmények, lehetett háború, forradalom, kemény, vagy puha diktatúra, rendszerváltás, ő mindent úgy fogadott el, ahogyan volt, nem kérdezett rá a miértekre, nem ágált semmi ellen, viszont igyekezett mindenből a maga számára a legjobbat kihozni, a leghasznosabbat elérni. Epres Attila remekül hozza ennek az eltaposhatatlan, mindenképpen megmaradni és gyarapodni akaró, szebbre, jobbra törekvő embernek a figuráját. Az örök túlélő, a mindig talpra eső, a hitét, reményét soha el nem vesztő, küzdő őserőt emeli ki a szerepből. Olyan, igencsak kedvelhető fiatal és tiszteletreméltó idős férfinek mutatja be Józsit, aki képesnek bizonyult egész életében gyermeki rácsodálkozással szemlélni a világot.

Az előadás megkezdése előtt – hangulati aláfestésként – a Csínom Palkó tüzes toborzója harsog. A díszlet most is az eddig megszokott méretes kocka, aminek hátsó részét olyan mosolyt keltő falvédő díszíti, amire szálöltéssel hímezték rá Józsi fordulatokban gazdag útjának tárgyi bizonyítékait, így köztük a legfényesebbet, a Mercedes autót.

A második felvonásban a kortalan Erzsike mondandóját hallhatják a nézők. Az ő története nem olyan, mint Józsié, mert nem a makro, hanem a mikrokozmosz eseményei határozzák meg. Egy kevés iskolát járt, de az élet értelmét mélységeiben ismerő asszony heroikus küzdelmének a tanúja a Mozsár Műhely játszóhelyét pukkadásig megtöltő közönség. Ez a tigrisanya a 10 év körüli rákbeteg lánya megmentéséért harcol. Lázár Kati a tőle megszokott és elvárt profizmussal formálja meg a szókimondó, a jófajta itókát meg nem vető Erzsikét. Az ő Erzsikéje az a harapós ősanya, aki még az ördöggel is szembeszáll, vagy éppen szövetkezik, hogy megóvja gyermekét. Úgy ábrázolja ezt az elpusztíthatatlan és optimista asszonyt, aki nem hajlandó tudomásul venni a könyörtelen tényeket, hanem faltörő kosként, mindenkit félresöpörve, öles, döngő léptekkel halad előre, nem zavarja, hogy eközben kit dönt fel, sodor el, vagy bánt meg, mert csak az a cél lebeg a szeme előtt, hogy mindenáron kiszabadítsa a lányát a rossz baj halálos szorításából. Vele aztán közölhetnek bármi elkedvetlenítőt az orvosok, oda se figyel rájuk, fütyül minden szavukra. A színésznő ugyanakkor Erzsike bogaras öregasszonyosságát azzal érzékelteti, hogy motyogás közben szórja a száraz kenyérdarabkákat a galambok elé, prolinős harsányságát pedig a mindent jobban tudás bizonyosságával mintázza meg.

Erzsike is a kitágított, kórházi szobának, parknak is alkalmas kockában jön-megy, ebben mondja hol halkabban, hol hangosabban a magáét.

Két történet elevenedik meg a nézők előtt. Keresztes Tamás és Pelsőczy Réka úgy rendezi a darabot, hogy a két karakter közötti azonosság észrevehető legyen: Józsi és Erzsike is az életigenlők és a soha semmit fel nem adók táborába tartozik, akiket olyan könnyű a nézőknek szívükbe zárni.

Forrás: petovariagnesszinikritika.hu