Pelsőczy Réka állította színpadra Mary Orr darabját a híres, de már nem fiatal színésznőről, Margóról (Margo Channing – Hernádi Judit) – és Éváról. Eva Harrington (Kovács Patrícia), az első percekben elfogódott, ballonkabátos-kalapos fiatal lány Margó és csakis Margó igen lelkes rajongójaként jelenik meg előttünk, no meg a híres darabíró felesége (Karen Robers – Egri Márta, Margó barátnője) szeme előtt. Margót pedig nem ragyogni látjuk a színpadon, hanem az előadás utáni percekben, fáradtan, idegesen, morózusan az öltözőjében. Madárka, a transzvesztita öltöztető (a ragyogó Bercsényi Péter) már jól ismeri Margó allűrjeit, kívánságait, kedélyhullámzásait. De ugyanígy jól ismeri az ismert rendező – aki olykor már belefárad a „nagy” rendezésekbe –, aki évek óta szereti Margót (Clamon Raymond – Szikszai Rémusz). És megjelenik Margó öltözőjében a szintén ünnepelt házi szerző, Karen férje, Lloyd Robers (Márton András), aki sikeres darabjait sorra Margónak írja. Nem hiányozhat persze David Thomson, a színház kritikusa sem, akinek ugyancsak megvan a maga befolyása.
Nos, ebbe a színházi „hátsó” világba csöppent bele úgy egy évvel azelőtt Eva (Éva) jellegzetes kalapjában, csendesen, illemtudóan, elfogódottan. Aki az utóbbi időben minden előadáson ott volt, az első sorokban – igen, Margónak is feltűnt már. A lány elárulja, azért követi mindenhova Margót, mert egyébként nem lenne hova mennie.
A fiatal lány keserves élettörténetén mindenkinek megesik a szíve, Margó befogadja házába, Eva pedig mindent megtesz, hogy megkedveltesse magát. Sőt. Lassan mindenkinek az idegeire megy, Madárka féltékeny lesz rá, mert elveszi a munkáját, Margó féltékeny lesz rá, mert szeretőjével beszélget. Sőt, az író feleségének is lassan oka lesz a féltékenységre.
Bár színpadon addig játszani senki nem látta, mégis beleegyeznek, hogy váltótársa legyen Margónak, hiszen a színésznő életében még soha nem hiányzott. A „szerencse” eljövetelében jelentős része van Karennek – Éva szerénynek tűnő, céltudatos kérése nyomán. Ám közben meghallgatják Évát – és kiderül, hogy nem csak egy szende rajongó. Nagy rajongása, nagy szolgálatkészsége mellett nagy színészi tehetséggel is megáldott. Titkolná is, meg nem is tehetségét, vágyát arra, hogy színpadra kerüljön. Akár rögtön a mélyvízbe, főszerepbe. Mért is ne? Kellően céltudatos is ehhez. Mert nem elég a tehetség az érvényesüléshez. Más is kell: bátorság, szerencse, meg ki tudja, még mi minden.
A szerencse is elérkezik ismét a feleség révén, és Margó életében először lekési a darabot, Éva természetesen beugrik, megmenti az előadást, és persze nagy sikerrel, hiszen a hónapok alatt minden mozdulatot, gesztust ellesett Margótól, az ő ruháit hordja – fokról fokra kívül-belül átalakult.
Na de mi lesz ezután? Margó csak úgy adja át a szerepet, a dicsőséget? Az évek elmúltak Éva nélkül is, de szerződése köti. És mi lesz a már megírt, de évek óta bemutatásra váró darabbal? Abban is fiatal lány a főszereplő, Margó meg, mint tudjuk, nem annyira fiatal. Margó is tudja, a rendező is tudja, aki úgy szereti Margót, ahogy van, féltékenységi jeleneteit azonban már nem tűri tovább. Vagy aztán mégis. Sőt.
Nehéz eldönteni, mennyire szenved Eva (Éva), és mennyire játszik színházat akár túl szerény megjelenésekor, akár azt követően, hogy egy ízléstelen tudósítás – természetesen David interjúja – után Margóék azonnal kiközösítik. (David azonban ezt is megteheti, őt nem lehet kiközösíteni.). De feltehető, hogy Éva mindent feltett és feltesz egyetlen lapra a célért: a hírességért. Láttunk már ilyet. És neki sikerül: a legjobb színésznői alakításért hamarosan megkapja az áhított serleget. Ami azért nem mindennap történik meg. Az árat is kész volt megfizetni érte: a hírlapíró-kritikus (Mészáros Máté) „tulajdona” lesz, aki kiderítette igazi előtörténetét, szembesítve a lányt hazugságaival. (Mifelénk ezt a módszert zsarolásnak nevezik.)
Valóban ennyit hazudnia kellett a lánynak, hogy észrevegyék? A szerencse részint forgandó, részint kiszámíthatatlan – de jöttét elő lehet segíteni. Éva pedig elősegítette. Látta ugyan, hogy igazából senki nem látszik boldognak körülötte minden hírességük ellenére, de nem veszi tudomásul. Vagy nem hiszi el. Még az írót is elcsábítaná feleségétől, ha nem lép közbe a hírlapíró, aki nyíltan és szó szerint ráteszi kezét Évára. Éva meg – hagyja. Itt sincs ingyen ebéd. Vagy éppen (előkelő) vacsora.
Margó a történteken már régen elgondolkodott, hiszen nemcsak tehetséges, sok humorral megáldott, hanem okos is. Nem vállal többé fiatal lány szerepeket. Sőt, a serleget is hajlandó ő átadni Évának. Az író pedig továbbra is ír darabokat.
Csakhogy – csakhogy Éva öltözőjében már megjelenik a még fiatalabb, ugyanígy hírességre vágyó fiatal színésznövendék leány, és minden szó nélkül, úgy tűnik, máris Éva asszisztense lett (Rujder Vivien). (Egyébként csak itt nyílik ki a hátsó színpad, növekszik meg jelentősen a tér.)
És már ő próbálgatja, hogyan áll neki Éva ünnepi estélyi ruhája és a „győzelmi” serleg. Nos, neki is jól áll.
Minden rosszban van jó is: Margót elveszi a rendező, „tisztes” feleség lesz belőle. Még örül is neki, hiszen asszony, és szereti Clamont. Az idő múlását talán valóban humorral, némi iróniával lehet a legjobban elviselni – a szeretet, szerelem talaján.
A megfelelő hangulatot keltő díszletet Kálmán Eszter tervezte. A színpadot lezáró falat több ajtó és óriási ablak törik meg, az ablakok mögött is több jelenet, párbeszéd, énekszám hangzik el – többek között Madárka dala arról, hogyan adja el magát valaki az áhított sikerért –, de az átlászó üvegablak akár szélvédő is lehet az autón, amelyből furcsa módon éppen kifogy a benzin. Vagy lehet éppen az író lakása is.
A kifejező jelmezek Ignjatovic Kristina munkája. Zenei vezető: Keresztes Gábor.
