Keressük, hogy Mohácsiék mely korba illesztették a történetet, kutatjuk az áthallásokat, aztán rájövünk, hogy alighanem kortalan a sztori. A Sonline kritikája a Hippolytról.
Sejtettük, hogy szinte semmi sem lesz a helyén (mi több, magam például kifejezetten arra voltam kíváncsi, hogy mi jön elő Mohácsiék boszorkánykonyhájából), és persze nem is volt, már ha a legtöbbek által ismert klasszikust, a Hyppolit, a lakáj című Kabos, Csortos-féle filmváltozatot vesszük alapul. De a Mohácsi-testvérek sem ezt vették alapul, hanem az eredeti színdarabot. Az i-t és az y-t is felcserélték a lakáj, akarom mondani az inas nevében, mintha valóban csak utalni akarnának rá és egy szokásosan mohácsis alcímmel is kiegészítették: „..avagy a nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál.”
Ősbemutató a balatonföldvári Kultkikötőben – kis túlzással, hiszen a Belvárosi Színházban már megvolt a premierje az Orlai Produkciós Iroda és a Kultkikötő közös szerzeményének. Ám így is az újjászületése óta nyolcadik évadját kezdett földvári szabadtéri egyik idei kuriózuma ez, az érdeklődés is ennek megfelelő: a 950 székből legalább 900 foglalt.
Kovács Hippolytot Kulka János játssza („Csak Hippolyt, ha kérhetem”, és nem lakáj, hanem inas), Schneidernét (született Kabáth Lujza, „de a há néma”) Csákányi Eszter, kevéssé húzónév tán a Schneider Jánost (és nem Mátyást) alakító Elek Ferenc, de ettől még kiváló, igaz, arról megoszlanak a vélemények a nézőtéren (hosszú a szünet, van idő megvitatni, alighanem éppen addig tart a pauza, míg el nem fogy a sor a kevés illemhely előtt), hogy nem zavaró-e a valóságos korkülönbség közte és Csákányi Eszter között, ráadásul ugye a szerepbéli lányuk, Terka is már huszonöt éves. A legeredetibb figura a civilben Kultkikötő-direktor Nagy Viktor és itt most nem hazabeszélünk. Makáts „negyven százalék” Lajost adja, a parlamenti képviselőt, a végén a nyakékért betörő Télapó jelmezében, talán ez egyetlen alkalommal sok kicsit, amikor a „Télapó itt van”-ra riszálja magát, összességében azonban nekünk bejön, meg aztán egy nyáresti könnyed komédiába miért ne férhetne bele ez is.
Mélyről a Rózsadombra felkapaszkodott, ódemokrata család, „ha már egyszer ideköltöztünk, ne tegyünk cukrot a pezsgőbe”, inti őket Terka lányuk, keressük közben végig, hogy Mohácsiék mely korba illesztették a történetet, kutatjuk az áthallásokat, aztán rájövünk, hogy alighanem kortalan a sztori; hagymát hagymával nincs, van viszont helyette brokkoli bőséggel. És bár Hippolyt Mohácsiék szerint a végére apaszerepet is kap, ugyanolyan csodatévő, mint a filmben. Áldásos tevékenysége folytán mindenki megtalálja a maga párját, s bár „még arra is képes, hogy a mohácsi vészt megnyerjük” (legalábbis a terepasztalon), egy valaminek az eltüntetésére nem, ami örök: a negyven százalék.
