Egri Márta és Mertz Tibor mesél a készülő Kramer kontra Kramer előadásról.
- Mi a feladatotok az előadásban?
Egri Márta: Mindketten több szerepet is játszunk. Én egyszerre vagyok Tednek, az apának az édesanyja, illetve Joannának, az anyának az édesanyja, továbbá én képviselem Tedet ügyvédként a gyermekelhelyezési perben a bíróság előtt.
Mertz Tibor: Általában Mártival együtt vagyunk színpadon, párokat alakítunk. Én játszom Ted és Joanna édesapját, Joanna ügyvédjeként én is szerepelek a tárgyaláson, sőt még egy orvost is alakítok. Egyelőre, azt hiszem, ennyi, de lehet, hogy még a végén virágkötő is leszek. (nevet)
- Milyenek ezek a karakterek, mit gondoltok róluk, hogyan viszonyulnak egymáshoz vagy akár Tedhez és Joannához?
Egri Márta: Az apák és az anyák önmagukban annyira nem érdekesek, inkább azért fontos megismerni őket, mert általuk válik világossá, hogy Ted és Joanna milyen környezetből érkeznek ebbe a házasságba, ha jobban tetszik, ezek a figurák teszik világossá, hogy a főszereplők milyen háttérrel, világképpel rendelkeznek.
Mertz Tibor: Az apák és az anyák telefonon keresztül vannak jelen az előadásban. Mind a négyüknek van egy beszélgetése Teddel. A telefonbeszélgetés mint szituáció mindig érdekes a színpadon, ugyanis a beszéd közvetítetté válik ezekben a jelentekben: beékelődik egy készülék a két kommunikáló fél közé. Egymással beszélgetnek, de valójában nem egymáshoz beszélnek. Ez pedig fontos.
Egri Márta: Dramaturgiai, cselekményvezetési szempontból is hangsúlyosak a jelenetek: ebből a két telefonbeszélgetésből derül ki a szülők számára, hogy elválnak a gyerekeik, és hogy Joanna elhagyta az ötéves kisfiát.
- Színpadon lesztek telefonálás közben?
Egri Márta: Egyelőre még nem tudjuk pontosan, hogy mindez hogy jelenik meg vizuálisan a színpadon.
Mertz Tibor: Az egyik beszélgetésre vonatkozóan felmerült az ötlet, hogy skype-on keresztül bonyolítsák a szereplők. Ha így lesz, akkor valószínűleg nem leszünk színpadon, viszont izgalmasabb lesz, hiszen a videó (illetve a számítógépen keresztül közvetített mozgókép) is megjelenhet az előadásban.
- Olyan szerepeket játszotok, amik tulajdonképpen kívülről látják a Kramer család szétesését. Mit gondoltok, hogyan lehet kívülről segíteni egy ilyen szituációban – vagy lehet-e egyáltalán?
Mertz Tibor: Úgy gondolom, a kívülállók egyáltalán nem tudnak nekik vagy rajtuk segíteni. Bonyolult helyzetben vannak, és – lássuk be: – a mai világban, amiben élünk, nem nagyon tudunk mit kezdeni ezekkel a bonyolult helyzetekkel, főleg nem akkor, amikor egy családról van szó.
Egri Márta: A segítségnyújtás szempontjából számomra különösen az ügyvédnő karaktere érdekes. Amikor Joanna pert indít, hogy újra magához vehesse a fiát, Billyt, ő képviseli Tedet a bíróságon. Alapvetően egy fordított szituációval állunk szemben, hiszen többségében a férfiak szokták elhagyni a nőket, és a válások esetén általában a gyerekeket az édesanyánál szokták elhelyezni, itt azonban az ügyvédnő azért harcol, hogy a gyereket az apa kapja meg.
Mertz Tibor: Mondjuk ő pénzt kap a segítségnyújtásért.
- Jelent valamit számotokra, hogy az előadás bemutatója világpremier?
Egri Márta: Nem gondolkozom ezen, nem érzem úgy, hogy ez bármilyen pozitív vagy negatív hatással lenne rám. A lényeg, hogy van egy jó darab, sok-sok remek ötlet és egy kiváló csapat, amelynek a tagjai megvalósítják ezeket. Számomra különleges kihívás, hogy egyszerre több szerepben is kipróbálhatom magam, és jó színészi feladat ezek finomabb árnyalása, hogy jól működjenek.
- A szerepváltásokat hogyan jelzitek majd a nézők számára? Nem lesz furcsa, hogy az egyik jelenetben Joanna, a másikban Ted apja vagy anyja ugyanúgy néz ki?
Mertz Tibor: Rába Roland szerintem nagyon jól működő koncepciót talált ki. A jelenetek szinte egymásba hullámoznak az előadásban. Az egyik szerep átlép a másikba, nekünk pedig az a feladatunk, hogy egyértelművé tegyük ezeket a váltásokat a nézők számára. De közben úgy érzem, mindez valahogy teljesen természetesen megy végbe.
Egri Márta: Az egész előadás nagyon pörög. Gyorsan váltják egymást a jelenetek, szinte egymásba folynak a szituációk. Szerencsére nem kell majd kapcsolgatni a fényeket, nem kell besötétíteni a színpad átrendezéséhez, mert elejétől a végéig ugyanaz lesz a díszlet. A fények kapcsolgatása és a rendezkedés nagyon szét tud tördelni egy előadást; viszont így, hogy nem kell váltogatni a díszletet, sokkal egységesebb, összetartóbb lesz a produkció szerkezete.
- Mit gondoltok a darab végkifejletéről? El lehet dönteni, hogy pozitív-e, vagy negatív?
Mertz Tibor: A történet során szétesik egy család. Ez egy olyan dolog, ami már sehogy sem hozható rendbe.
Egri Márta: Abból a szempontból viszont mindenképpen pozitív a lezárás, hogy végül is annak ellenére, hogy a bíróság az anyának ítéli a gyereket, ő mégis belátja, hogy Billy otthona az apánál van. Végül nem kívülről érkezik a megoldás, a döntés, hanem egymás közt sikerül megoldaniuk.
